Érdemes-e másfajta szempontból is megfontolni a drogok és azok tiltása/engedélyezése kérdését?
A lázadás (mindegy, mi ellen: rebel without a cause) főleg a fiatalok körében számít menőnek. A veszéllyel dacolni szintén menő, főleg ha valaki sorozatosan keresi a bajt és különösebb sérülések nélkül ússza meg a kalandjait.
Mi van, ha az egyébként -- állítólag, én nem értek hozzá -- ártalmatlan hatású könnyűdrogok tiltása abból a szempontból indokolt igazán, hogy csak látszólag veszélyes (hiszen "tiltott"), ám valójában nem túlságosan veszélyes lázadási lehetőséget enged?
Úgy tudom, egy csomó embernél a fű gyakorlatilag semmiféle hatást nem fejt ki, így a lázadni vágyók ésszerű döntése valami izgalmasabb, tiltott szer kipróbálása lenne, mert ha füvet már akárki vásárolhat, az gagyi -- és valószínűleg rövid időn belül felbukkanna az aktuálizált kokó-párt, hogy népszerűsítse az egy fokozattal károsabb szert, ami a sorban következne. Ebbe persze belekeverhető, hogy ennyi idő alatt akár az orvostudomány is fejlődhet (morfinista? vegye be ezt a tablettát, reggelre kutya baja), vagy talán a virtuális valósággal oldható meg az érzékszervek és a tudat tökéletes kontrollja (öt perc múlva kezdem az agyműtétet, még van időm egy LSD tripre!), de ennyire talán még korai előre tekinteni a túl sok ismeretlenes jövő irányába.
Szóval mi a helyzet a lázadókkal, ha nem lesz ki/mi ellen lázadni?