Én éltem akkor, amikor a nagypapák minden nap a 4. liter borért is lementek a pincébe, (följönni már nem sikerült, azt a nagymama némi "sodrófás plc-vel" intézte. - Mondjuk az apáink is igyekeztek napi rendszerességgel hozni a "nívót".)
Ez ma már nem jellemző erre a nagyon is komoly létszámú társadalmi rétegre. - A statisztikai 800 ezer is manapság csak max. negyedannyi alkoholt fogyaszthat. (Nincs rá "suska", valamint a mai "csontgyönge" szervezetek már negyedannyitól is kibuknak. - De a felpörgött motorizáció, a munkahelyek követelményszintjének erősödése is hozta ezt. Jogszabályokkal e mögött is az állam áll.)
Tehát igen, állami eszközök hasraütős-szerintem kb. negyedére hozták le 20-30 éve alatt az alkoholfogyasztás tényleges mennyiségét. (A valamikori, 150 liter lefőzött pálinkából a következő év szeptemberében már megkínálnivaló sem maradt, - ma ez is másként alakult, holott ma engedélyezett a házi 50 liter, akkoriban elvileg meg nem volt szabad.)
(Ennek eredményeként, - a gyakorlat által alátámasztottan, - nekem is a gyakori bulizások és az alkalmankénti 8-10 üveg-doboz sörömből, 1-2-őt "kreált", - és ritkább alkalmakként, - az állami beavatkozás. - Hozzáteszem ismerőseim, barátaim is láthatóan így jártak...)
A drogokkal való "játszadozás" a szalmabála tetején a tűzzel játszadozás, mivel leépíti a személyiséget, akaratgyenge állapotot teremt, ezért különösen veszélyes, és a csak néhány év alatt kialakult emberi roncsoknak nincs esélye a visszatérésre. (Alkoholizmust lekűzdő emberekből sokkal több van életben mint a valamikori drogosokból. Akár 20-30 év masszív alkoholizmus után is lehet esélye valakinek, amit ennyi idő után a drogosok nem mondhatnának el magukról.)
Hozzátehető még, a drog drága, az emiatti szinte törvényszerű eladósodás, - inkább előbb mint utóbb, - hozza az alvilági életmód beköszöntét.