Ahol az állam is képes:
- közvetlenül vagy gebines beiktatásával feketén foglalkoztatni,
- a saját törvénye által előírt túlórákat ki nem fizetni,
- a túlóra kifizetését előíró bírósági ítéletet megfellebbezni (úgyis az adófizető állja) vagy simán köpni rá,
- aztán a jogerős ítélet végrehajtását is elszabotálni,
ott mit lehessen várni a versenyszférás munkáltatótól, aki nem kapja a pénzt, mint a fent jelölt állam, hanem adja?
Ez nem felmentés akar lenni.
Ahogy pedzettem pár hete, az első munkahelyem a munkaügyi központ volt: egyes _magyar_ munkavállalók és egyes _magyar munkáltatók versenyt futnak egymással a G-betűs versenyben.
Akkoriban ez egyik legnagyobb G, akivel találkoztunk egy solymári hipermagyar kisgazda volt (ahogy nézem, idén is úgy indult... volna, ha ki nem zárják). Ő már akkor, huszonéve feltalálta a magáncélú közmunkaprogramot, amikor is sérelmezte, hogy az miért nem úgy van, hogy mindenki, aki jövedelempótló támogatást kap, az hozzá van kivezényelve, hiszen valamilyen munkát mindenkinek tud adni - ha mosakodási lehetőséget nem is (de még csak szerződést sem), mert azért a rabszolgatartás komfortjának is határt kell szabni.
Ő volt az, akitől még az erdélyi munkavállalók is szó szerint elmenekültek, akik pedig nem kis procedúrát csináltak végig, amíg a munkavállalási engedélyt megkapták, és akiket amúgy mindenki, aki alkalmazta őket az ország mindent kibíró niggereinek tekintett akár az ország lelkire törő liberálbolsi, akár a nemzet szárba szökkenésén és hagyományainak el nem vesztésén éjjel-nappal munkáló MAGYAR volt.