"Nem. Az én (vélt) csőtörésem számodra az önigazolás, hogy neked nem kell semmit kezdened a csöpögő csapoddal."
Mivel én olyanokkal foglalkozom inkább, amelyek ezerszeres hasznot hoznak. Majd ha már tényleg a csöpögő csap lesz a legnagyobb pazarlás, akkor majd azzal is fogok kezdeni valamit. De a sorban még nagyon sok dolog megelőzi, amivel valóban sokkal többet tudok tenni a környezetért.
"Csakhogy, ennyi erővel mondhatnánk azt is, hogy Soros György sokkal több energiát használ, és ezért én sem fogom korszerűsíteni a fűtésem."
Az, hogy korszerűsíted-e a fűtésed, az csak rajtad áll. De te inkább nem lépsz ki a komfortzónádból és nem is akarsz tenni érdemben azért, hogy jóval kevesebb energiát használj el.
"De van. Minden, valamilyen kategóriába eső energiafogyasztásnak van egy lokális minimuma."
Ugyanaz az egy fosszilis lábnyomod van, nincs több lábnyomod lokális minimumokkal. Egy van.
"Egyik nem függ a másiktól, próbáld meg végre felfogni."
Így van, nincsenek függőségi viszonyban, de összegződnek végül abban az egyetlen lábnyomodban. Csak a végösszeg számít. Kurvára senkit nem érdekel, hogy te például busszal mész be a belvárosba a reptérről taxi helyett, ha előtte 5000 kilométert repültél. Akkor már ott el van baszva, hogy repülővel mentél valahova.
"Ha nem keresel annyit, akkor megkeresed a következőt a listában, amivel tudsz kezdeni valamit."
Amiért baszogatsz másokat, az a lista legvégén van. A legvégén. Te nem haladtál végig az elejétől kezdve, hanem rögtön a legkisebb dolgokon kezdtél rugózni, úgy, hogy igazából végig se gondoltad, hogy mit tehetnél. Meg se próbáltál kilépni a komfortzónádból, hogy csökkentsd fogyasztásod.
"bár távfűtéses-hőmennyiségmérős lakásban vagyok és jelenleg nincs is lehetőségem másra)"
Lófaszt nincs lehetőséged másra. Van. Tele vannak a kis falvak üres házakkal és telkekkel. Előtted a lehetőség, hogy megmutasd, milyen fenntartható az életviteled. De neked többet ér a komfortod, mint az, hogy ténylegesen tegyél is valamit mások baszogatása helyett.