Igen, a programozási nyelv kérdése azután jön (fontosságban, tanulási sorrendben nem feltétlen), hogy az algoritmusok skálázódását már értjük. Ez tiszta sor szerintem is. Meg az is, hogy a programok kódjának 95%-át nem érdemes ASM-ben írni, vagy megnézni, hogy mire fordít a gép.
Viszont én már láttam olyat éles projektben, hogy senki nem nézte meg, hogy mire fordul a kód, és az mit jelent az adott vason. 40%-ot sikerült fognom egy kritikus algoritmuson. Semmi ördöngősség nem volt benne, csak annyi, hogy én belegondolok abba is, hogy pontosan mit fog csinálni a gép. Pontosan azért, mert diákkoromban hobbiból eltöltöttem pár hetet is 1-2 függvénnyel adatlap és kockás papír szerint optimalizálva, és mérve az eredményt (első generációs Pentiumon stopperrel visszaosztva utolsó órajelig el tudtam számolni az idővel). Ehhez hasonló élményt ad, amikor időzítéskritikus kommunikációt írsz mikrovezérlőre szoftveresen órajeleket számlálva :-). Ha ezen végigmenne minden programozó, akkor jobb programokat tudnának írni.