A jelenlegi kérdés az, hogy mi a jobb, egy rakás, legalább részben, egyelőre jószándékúnak tűnő ember, aki nem ért eléggé a kommunikációhoz és a PR-hoz, vagy egy csapat, aki bemutathatóan, módszeresen építi az amúgy teljesítmény nélküli rendszerét, ami gyakorlatilag a rámolásról szól csak.
Mondom ezt úgy, hogy pl. a Karácsony Gergely által propagált alapjövedelemmel nem értek egyet (hallgatnék róla jó vitákat, ha majd oda kerülünk, nyitott a kérdés nekem), alapvetően inkább jobboldali gondolatmenetekre bolintok, de arra ami most történik nem tudok bólintani. És ez nem azt jelenti, hogy ami előtte volt, vagy amit az ellenzéki emberek mondanak, azt mind jónak tartanám, csak jobbnak, mint a módszeres lopást, és az iszonyatos profi propagandát.
Van egy ország, akit eddig igazából a történelem csak lökdösött balra-jobbra, kapott egy rendszerváltást, amit azóta is érdemként kezel, pedig ajándék volt a sorstól, kapott egy gazdasági világválságot, majd kapott egy rakás lehetőséget, és még mindig csak "hát de nem az én hibám"-ozik. Gyíkemberek, szíriuszi manók, bankárzsidók, mindenki hibás, csak mi nem. Nem kell mozdulni, beszélgetni, gondolkozni, hibákat beismerni, konfrontálódni azzal, hogy igen, de, mi mind elcsesztünk kb. minden lehetőséget.