Az egy jmp. Az más kérdés, hogy vissza kell állítani a taskállapotot, mert előre nem tudható, hogy honnan érkezünk vissza. A setjmp nem ugrik, hanem előkészít, illetve bizonyos értelemben ő maga az a címke, amire ugrunk. (Attól most vonatkoztassunk el, hogy a az ugrás indirekt, vagyis a címke egy globál címen van tárolva).
Ilyen szempontból a két utasítás neve tökéletes: a longjmp ugrik (bármilyen távolra a programon belül), a setjmp biztosítja az odaugróknak megfelelő programkörnyezetet (IP, stack).
Érdekességként megjegyzem, hogy még megszakításból (signal) is ki lehet ugrani, igaz erre más utasítás szolgál a megszakítások más veremtechnikája miatt.
> Sol omnibus lucet.