A kutatást a Nature magazinban publikálták. Egyedül. Máshol nyomát sem találtam.
A Nature cikke úgy kezdődik, hogy az „értékes” elemek, például az arany aránya nagyobb mint azt a korábbi kutatások alapján várták. Abból a feltételezésből indulnak ki, hogy ez az eltérés a magformálódás után becsapódott meteoroknak köszönhető. A feltételezés bizonyítására Grönlandról származó kőzeteket tanulmányoztak, és ezekről a vizsgálatokról, illetve a belőlük levont következtetésekről szól a cikk. A cikkben az aranyról csak az absztraktban esik szó. Az egyes kémiai elemek előfordulási gyakoriságát vizsgálják. Leggyakrabban a neodímiumról és a volfrámról van szó.
A Google találatok közül egyedül ennek volt tudományos kinézete, így nagy reményeket fűztem hozzá. De kiderült, hogy ez semmilyen információval nem szolgál ahhoz, hogy kiszámítsuk, milyen vastag rétegben fedné a Föld felszínét a magból kibányászott arany.