Már régen, és akkor is keveset tanultam a chipgyártásról, de úgy rémlik, hogy a chip fizikai méretének növekedésével együtt a hibaszázalék is nő. És a vásárlóval a hibásnak minősített chipek árát is kifizettetik. Régen volt olyan, hogy a hibás FPU egységet letiltották és úgy adták el a processzort (talán 486DX->486SX), így csökkentve a „selejtet”.
A hő elvezetésénél nem mindegy, hogy mekkora térfogatban keletkezik a hő, és azt mekkora felületen tudjuk elvezetni. A külön RAM és külön CPU esetén az együttes felületet sokkal nagyobb, az integrálthoz képest.
A desktop gépek egyik előnye pont az, hogy egyszerűen és viszonylag olcsón lehet bővíteni. A négy évvel ezelőtt vett gépem esetében a CPU és a RAM együttes ára valamivel több mint a fele volt a költségeknek. Utána bővítettem a memóriát kb. 45 ezerből. Integrált CPU-RAM mellett a memóriabővítés címén végrehajtott processzor csere már az teljes gép eredeti árának kb. 75-80%-a lett volna, ha az árat az összetevők árának összegeként számoljuk.
A mobillal példálozás nem biztos, hogy jó. Azt eleve úgy veszi meg az ember, hogy néhány év múlva úgy is ki kell cserélni, mert új szolgáltatások jelennek meg (nfc, ujjlenyomat, face-id, glonass, galileo,…), illetve az új szoftverek is erősebb hardvert igényelnek. Ezzel szemben a desktop esetén sokkal nagyobb élettartammal számolhatunk, mert egy évekkel ezelőtti CPU is van olyan erős, hogy az újabb szoftvereket is elfogadható sebességgel futtassa. A korábbi gépemet 7 év után cseréltem le, mert már nem tudtam bővíteni a memóriát. A mostani már 4 éve használatban van, és eddig még nem éreztem rá késztetést, hogy kicseréljem. De a mostanában a notebook-ok is sokkal tovább használhatók, mint egy mobil. Egy HDD-SSD csere, akkumulátor csere, újrapasztázás, esetleg RAM bővítés, és egy üzleti kategóriájú notebook 6+ évig is használható marad.