Egyszer életemben valahol hallgattam Spendor BC1-es párt. Egy adott konkrét CD-vel. Fantasztikus élmény volt, mert "rám borult" totális mértékben a "szoba" és a zenekar. (Soha mégegyszer, - azóta sem, sokmilliós rendszereken és közel hasonlót sem.)
Na most, a CD kivétele után, bepakoltunk sorban a nálam lévő "Deutsche Grammophon" komolyzenei CD-lemezeimet. (Úgy gondoltam, hogy ezek kiváló felvételek...,) Na, a nagyon negatív meglepi (fáradt, fátyolos dinamika szegény 2D!) óta tudom, hogy két eset van:
(1.) sorban ahogyan szeretném a kedvenc zenéimet hallgatom, alapvetően extra hangminőségi igények nélkül, vagy..,
(2.) keresek olyan felvételeket amelyek jól szólnak, és ehhez naponta hason csúszok a hangfalkábelek között és pakolgatom alá a gyufásdobozokat... (Nem sokat fogok hasonló, de nekem is tetsző, jó zenét találni.)
(Olyan ez mintha kiváló rendszeren, filmkedvelőként csak 4K-s filmeket lennék hajlandó megtekinteni. Alig nézhetnék valamit a hátra lévő életemben, főként nem az alternatív művészfilmeket...)
Tehát..., ezek után, érdemes komoly pénzeket áldozni a Hi-Fi eszközökre, vagy inkább a "fogyasztásra" szánni alapvetően többet?