Eleinte a CD élettartamot 50 évre saccolták. Aztán kiderült, hogy nem mindegy a fényvisszaverő réteg, vagy a körülötte levő műanyag minősége. Bizony, néhány anyag hirtelen rohad (repedezik, oxidálódik), és akkor nem a bithiba arány romlik, hanem abszolút olvashatatlan lesz. Talán a DVD+RW-tools-ban van olyan, hogy a nyersanyag lekérdezésekor közli, ha feketelistán van az a gyártmány. Erre akkor jöttem rá, amikor a napi backup-hoz leküldték a titkárnőt a trafikba dévédéért, osztán mégse sikerültek a mentések.
Valójában a modernebb nyersanyagokkal kapcsolatban nem vagyok naprakész. Olyat biztosan olvastam, hogy valamelyik RW médiát sebesség függvényében más módusban írnak. (Ez az a játék, amikor az íráshoz hevíteni kell a réteget.) Én az ilyet az imgburn-re bízom. Általában a MAX sebesség soha nem okozott problémát, ha egy bizonyos szintet megütött a nyersanyag. A lemez paramétereiből kiolvasható milyen sebességekkel írható. Bár csak dumálok, mert az utóbbi 5 évben nem írtam összesen 5 bármilyen lemezt.
Szóval a nagy alapigazság: Ha szar a nyesanyag, vagy nem támogatja az író, akkor szólhat rosszabbul, mint a gyári. A szórványosan előforduló egy-egy bitnyi interpolációt viszont valószínűleg nem igazán lehet észrevenni. Az csak egy röpke zavar, ami az általános hangképet nem befolyásolja.
A PIT-ek mérete? Itt egy kb. első találat cikkecske, aminek alapján 0,8% lehet az eltérés a névlegestől. El kellene olvasni az ECMA-130-at, és az utódjait. A PIT és track értékek komolyabb eltérése esetén valószínűleg nem sikerülne őket eltalálni.
Amit tapasztaltam az a törésmutató szórása. Két gyári lemez között annyi volt a külöbség, hogy lejátszáskor az egyiknél az optika majdnem érintette a lemezt, míg a másiknál teljesen hátra volt húzva. Ugye itt van az, amikor el kell találni a track-et és a sugár a felülettől a visszaverő rétegig ezred vastagságúra szűkül.
Grabbelésnél a CDROM firmware-re az őt vezérlő szoftware-nek átadja azt az infot, hogy javítva lett, 1-2bit vagy interpoláció történt?
A CDROM olvasónak van audio módja*. Akkor az audio olvasási képességeket használja ki. Ehhez itt egy kis infó. Vagy átadja, vagy nem, de a hibajavítást vagy interpolációt elvégzi. A "C2 Error Pointer" hibajelzési képességet használhatják pl. az EAC és társai a pontos rippeléshez. Ha nincs ilyen, akkor eltérhet a rippelt hang, de hangsúlyozom, hogy az interpoláció nagyon ritkán fordul elő. Ha mégis, akkor finom kézmosófolyadék, melegvíz és puha törlőkendő a jó megoldás. Ha nem segít, akkor már nyersanyag a hibás.
* Hátha nem teljesen világos: A CDROM és a DVD is CDA kódolású. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a megfejtett egység mindig egy audio frame - ezt kb. szektorként lehetne értelmezni. A CDROM blokk az egy csomó audio frame struktúrába fogását jelenti - ez meg kb. egy több szektoros adatblokk. Az adatblokk legfontosabb elemei: szinkronjel, cím, a tényleges adatok (2kB), ECC.
Ha legalább egy "CDA szektorban" több mint 2 bit hiba volt, akkor a CDA dekóder nem tudta elvégezni az elsődleges hibajavítást. Ezt jelezve a firmware (az én időmben még a szoftver) elvégzi a másodlagos hibajavítást az ECC felhasználásával.
Tehát az elsődleges hibajavítás általában elegendő. A CDROM esetében a másodlagos hibajavítás igen durva hibákat is kijavít, hiszen ott ragaszkodunk bitre pontos adatokhoz. Ez alól kivétel a 3-as mód, amikor az ECC helyén is adat van. (0=semmi, 1=audio, 2=data, 3=graphics - ilyen pl. a VideoCD) Hát ezért hifi minden adatcd. ;)