Ha tényleg érdekel, akkor leírom. Két kulcsmomentum van:
* A szénhidrát diffúzióval jut be a vérbe gyorsan, szabályozatlanul, a zsír pedig aktív transzporttal lassabban, szabályozottan. A szabályzatlan felszívódás miatt a vércukorszint ingadozik, először magas lesz, aztán pedig túlszabályozódás (a szabályzó túllövése) miatt túl alacsony. A magas vércukorszint veszélyes, és ha a glikogénraktárak tele vannak, akkor az egyetlen mód a csökkentésére a zsírszintetizálás. Ellenben a zsírral akár azt is megteheti a szervezet, hogy fel sem veszi a belekből, magától nem szivárog át a vérbe.
* A zsíros, fehérjedús ételtől hamarabb megkapjuk a jóllakottság érzést, illetve az tovább tart. Szalonnából nem lehet akármennyit enni, kólából viszont simán lecsúszhat ebéd mellé egy liter. Zsíros étrendhez adaptálódás után (ami pár hét) elmarad az étkezés után 1-2 órával jövő energiaminimum, és emiatti pánikszerű nassolás, zabálás is. Emiatt a legtöbb ember erőfeszítés és kalóriaszámlálás nélkül magától fogy, ha magas zsírtartalmú étrendre áll át egy átlagos étrendről.
Amúgy ebből az is levezethető, hogy aki képes tudatosan korlátozni magát, rendesen mozog (kiüríti a glikogénraktárait), és lassabban felszívódó szénhidrátokat eszik (tehát nem szőlőcukrot), vagy csak annyit amennyit épp fel tud venni az izomzata, az sokáig elkaristolhat sok szénhidráttal és kevés zsírral is. Az átlagember viszont hízik a szénhidráttól azonnal.
Fontos azt is tudni, hogy alacsony szénhidrát, és magas zsír étrend mellett az ember anyagcseréje egy másik módra áll át. Ebben az üzemmódban (ketogén, legalábbis időnként előforduló ketogén periódusok) sokkal ritkábban is elég kajálni, jól el lehet lenni akár napi egy étkezéssel is. A legtöbb ember ezt nem is ismeri, és valóban hetekbe telik amire "bejáratódik" ez a rendszer, addig kellemetlen. Ezért van az, hogy a legtöbb ember el sem tudja képzelni, hogy mondjuk reggeli nélkül létezni tudjon.