Általánosságban írtam az MPLC-ről. Az, hogy a magyar törvények esetleg több jogot adnak nekik és az Artisjusnak az egy másik kérdés.
Az osztrák példa nem arról szól, hogy törvény alapján, vagy szerződések alapján védik az előadókat, hanem arról, hogy a szállodai szobában elhelyezett rádió és/vagy tévé után kell-e fizetni a jogvédő szervezet felé valamilyen díjat.
Egyébként ügyesen ollózol annak érdekében, hogy bizonyítsd az igazadat. Például az „Ennél fogva a jogszabály…” előtti részről két idézet:
„a független jogkezelő kizárólag azon szerzői jogosultak műveinek felhasználása ügyében léphet fel, amelyek őt előzetesen erre a tevékenységre megbízták és felhatalmazták. És mint kiderült, a megbízók listáját a hivatal nem tartja nyilván.”
„De mint az SzNTH válaszában hangsúlyozta, a nyilvántartásba vétel nem teremt jogosultságot a független jogkezelési tevékenység ellátására, lényegében csupán e szervezetek azonosítását, adataik megtalálhatóságát segíti elő.”
Ezzel együtt már teljesen mást jelent az általad bevágott idézet. Azaz, amikor nyilvántartásba vették az MPLC magyarországi leányát, akkor nem ellenőrizték, hogy konkrétan kiket képvisel. Mert ez csak egy nyilvántartás.
Az utolsó idézeted: Egy hivatal véleménye egy bírósági döntésről. Ami nem kötelez senkit, semmire. Azonban a környezet is fontos:
„A cikkben megszólaltatott szakjogász szerint egy itthon indított per hasonló eredménnyel végződhetne. Az SzNTH-t megkérdeztük, valóban erről van-e szó.”
Erre a mondatra adott reakció része:
„a hivatal szerint az ítéletből nem következik, hogy az előadóművészeket, hangfelvétel-előállítókat vagy a zeneszerzőket és az irodalmi művek szerzőit képviselő közös jogkezelő szervezetek ne szedhetnének továbbra is díjakat az ő általuk képviseltek műveinek felhasználása után”
Itt nagyon lényeges a „közös jogkezelő” megnevezés. Ugyanis az Artisjus közös jogkezelő, míg az MPLC független jogkezelő. Tehát az általad idézett mondat nem az MPLC-ről szól.