Van ennek egy speciális esete, ami működhet. Egy nagy új verzió fejlesztése előtt azt mondod, hogy akkor a régi verzióban állj, nincs több új feature. Az eddigi master két részre szakad, régi és új master (részletkérdés, hogy melyiket hogy fogod hívni). A régibe még mehetnek apró bugfixek, amiket persze merge-ölni kell az újba, de ez elvileg nem lesz bonyolult, vagy éppen az a bug már nem is fog létezni a másik ágban. Amit az újba fejlesztenek, az már nem megy vissza a régibe. Integrációs tesztekből, környezetből ideiglenesen szintén kettő lesz, de mind a kettőt szépen naprakészen lehet tartani a branchekkel összefüggésben. Aztán ha kész az új feature, a régit lehet dobni (vagy még megtartani szerződés szerint X ideig).
A Google-nél valóban single master van, és szerintem nagyon jól működik. (És meg van spékelve még avval is, hogy monolitikus a repó.)