Amugy peldaul ez is erdekes:
5. A magyar -van/ven, vogul -man/pan, permi -mi̮n a fgr. *mone ~ *mune ‘egy bizonyos mennyiség, sok’ szó folytatója (vö. fi. moni ‘sok’, ill. ószláv mъnogъ ‘sok’, óiráni menice ‘gyakori, sűrű, bőséges’).
Az etimologiai szotar ezt irja:
von - Ismeretlen eredetű. Szókincsünk régi eleme lehet, melynek számos származéka jött létre, vö. például: vonás [1456 k.], vontat [1476 k.], vonakodik [1508], vonaglik [1708]. A vonszol [1704–1712] alapszava a régi nyelvi vonsz [1372 u.], mely -sz gyakorító képzővel alakult, és a vonnal azonos értelemben szerepelt, vö. met : metsz, tetik : tetszik.
Tehat ismeretlen eredetu, de feltunoen hasonlit a -van, -ven vegzodesre, melynek "sok" jelentese van.
Szamneveink a -van, -ven vegzodessel: negyven, ötven, hatvan, hetven, nyolcvan, kilencven
Mint latszik, egyikben sincs jelen a "von". Viszont ezt magyarazhatja a hangrendhez hasonulas. De mi van meg?
Megallapitottuk (mint utolag kiderult), a 25 neve a husz. Amelyet ugy irunk le, hogy negy vonalat athuzunk egy otodikkel. Huz. Hmm... Negy vonalat at huzunk.
Szoval van egy ismeretlen eredetu "von"-unk, egy arra nagyon hasonlito "-van, -ven" vegzodes, ami sokat jelent; szamneveink, amik ezzel vegzodnek, es azt fejezik ki, hogy valamibol sok van; egy szamnevunk, a "husz", melyet 5 vonallal jelolunk; van egy igenk, a "huz", mely kifejezi a huszas (25) csoportta valo kiegeszitest; illetve van par pontositasra varo ertelmezesunk...
húsz [1211 tn. (?), 1405 k.] Ősi, finnugor kori szó, ...A finnugor nyelvek számnevei csak 1-től 6-ig közösek, ezért feltehető, hogy a finnugor kori szóalak nem számnévi jelentésű, hanem konkrétabb értelmű volt, jelölhetett húsz ujjat, vagy húszas csomót, köteget (például mókusbőrből). A finnugor alak talán az uráli *koje ’ember, férfi’ (vö. magyar here, hím) főnév és a determináló értelmű *ce, *ci mutató névmás összetételével keletkezett. Az ’ember’ és a ’húsz’ számnévi jelentés közötti
összefüggés alapja az, hogy az embernek összesen húsz ujja van.
húz [13. század közepe] Ősi, ugor kori szó, vö. vogul knt-, at- ’szakít, ránt’, osztják k%pÏtä- ’darabol, szétbont, kiold’. A feltehető ugor alak *kup -t - ’húz; ránt, szakít’. A magyarban és a vogulban a szó belseji *p először réshanggá, majd
magánhangzóvá vált (pt > t > t), a szó belseji *t > magyar z hangváltozásra pedig vö. száz, víz. A ’ránt, szakít’ és a ’húz’ jelentések viszonyára vö. votják kÏsk- ’húz, von’ és ’ráncigál, tép’, német ziehen ’húz’ : zucken ’megrándul, rángatódzik’ : zücken ’kiránt’.
----
Amugy szoljatok, ha zavar, hogy itt gondolkodok, gyakorlatilag rubber duck debuggingolok.
De szoljatok idoben, nem szabad ezt a dontest sokaig huzni-vonni!