Pont a napokban gondolkodtam én is a számnevek eredetén. Én is arra jutottam, hogy a tiz-en, húsz-on abból jött, hogy a tízes szám tetejére írták az egyeseket.
A húz-t nem értem. Ha ötös csoportosítás volt, akkor az ötösök szintjén a húzás 25-nél következett volna be, nem?
A harminc eltérését nem tudtam megmagyarázni. Csak annyival, hogy a hármvan hülyén hangzik.
A negy-v-en, öt-v-en, hat-v-an, stb ezekszerint csak a tízes számrendszerre való átállással magyarázható.
Nekem ez a tizes számrendszerre átállásos történet azért nem tetszik, mert szerintem ha ez lett volna, akkor a 16-nak is kellene, hogy legyen ősi neve, ami nem tizenhat, és ez meg kellett volna, hogy maradjon eredeti formájában. Én sokkal valószínűbbnek érzem, hogy a számok ötös ritmusát is ismerték, de a nevükben a tizes csoportosítást használták eleve.
A szavaink etimológiája meg tiszta hülyeség. Az fel sem merül az MTA tudósai körében, hogy ha egy magyar szó szervesen illik a nyelvünkbe, akkor esetleg _saját találmány_ legyen. Nem, ők a logikus gyökökre, hangutánzókra épülő gyönyörű nyelvünket mindenképpen olyannak akarják beállítani, amibe mindenhottan jöttek a szavak. A lapát, a lapít, a lapul és a lapály természetesen négy különböző nyelvből lett átvéve, ahogy a kör, karika, karima és korona szavaink is csakis négy különböző nyelvből jöhettek.
Ezer: iráni, közelebbről alán jövevényszó. Ha tudtunk számolni százig (nem úgy mint a római számokkal összevissza, hanem _számrendszerben_), akkor olyan hülyék lettünk volna, hogy felírtuk a kilencedik százast, és a tizediket már nem tudták hogyan nevezni? És akkor egy iráni alán segítségével tudtunk csak továbblendülni a problémán, őket kellett segítségül hívni az ezernél. Mert magunktól mind hülyék voltunk már akkor is. Persze.