"Ha ez logikus, akkor a 101 miért száz-egy és miért nem száz-on-egy?"
Ma gondolkoztam kicsit rajta, es eszembe jutott egy megoldas.
Tegyuk fel, hogy a fentebb ismertetett szamirast hasznaltuk. Ennek a feltetelezett szamirasnak olyan tulajdonsagai vannak, hogy
- az egyeseket pont jeloli
- az otosoket vonal
- a pontokkal maximum negyig lehet abrazolni, utana at kell huzni vonalat alkotva (fentebb emlitettem a megkulonboztethetoseget. Ez 6 pont: ..... Ez meg 5: ....)
Szoval egy ilyen rendszerben elkezded a szamolast egy ponttal, majd egy vonal, majd pontok felette, ami szinten vonal lesz az eredeti felett, stb. stb.
Tehat ket vonal egymas felett az tiz, negy vonal egymas felett az 20, nade, 4 eseten mindig csoportositunk, igy ahelyett, hogy uj sort kezdenenk, elkezdjuk athuzogatni az eddigi otosoket (vagy valami modon jelezve az egyeseket). Mikor az egeszet athuztuk, az a 25, es kezdodhet egy ujabb 25-os csoport felette. Negy darab 25-os csoport az pont 100, eddigre meg mar annyit huzigaltunk, hogy jobb inkabb uj csoportot nyitni, gondolom mellette. Ezert kepezzuk kulonbozoen a 100-at, ezert nem mondjuk, hogy "100-on-1", mert utana nem felette kezdtunk ujat, hanem mellette.
Nyilvanvaloan nem tudom, hogy igy volt-e, es fogalmam sincs a szamneveink hivatalos etimologiajarol, de mint erdekesseg eszembe jutott, hogy az "öt", mint szamnevhez, mi is a hozza tartozo cselekedet?
Ha a fentit elfogadjuk, akkor ugy nezhetett ki a szamabrazolasunk, hogy pontok vizszintesen 4-ig, majd osszekot, uj sor kezdese felette, osszekot, 4 utan a vonalakat osszekot, amikor eleri a 100-at, uj kupacot nyit.
Ehhez kapcsolodoan hadd szamoljak el 25-ig: "egy, ketto, harom, negy, köt, hat het nyolc, kilenc, tiz, tizenegy ... tizennegy, tizenköt, tizenhat ... tizenkilenc, húz, húzónegy, húzónketto, ... húzónköt, ... stb.