( locsemege | 2017. 04. 21., p – 14:38 )

Szükségtelennek érzem a meghatározásokat. Mégpedig azért, mert akár a természettudományokat is szétzilálhatjuk ezen az elven. Mondjuk beszélünk mérésről, tapasztalásról, aztán rájövünk, hogy bármit mérünk, tapasztalunk, az az agyunkban képződik le valamiféle reakcióként, innentől kezdve kétséges az egész.

Amikor arra kérsz, hogy definiáljak képlékeny fogalmakat, érződik a rosszindulat részedről, hiszen ezek részben szubjektív, érzelmi kérdések, mindenki számára mást jelentenek. Jut eszembe, például a szeretetre van mindenki számára elfogadható, egységes definíció? Attól, hogy nincs, még fontos, nagyon fontos az életünkben, legyen az baráti, gyermeki, szülői, szerelmi irányultságú. De mondhatnám azt is, hogy axiómákat nem definiálunk. Pont, egyenes, effélék.

Ezen felül szerencsére még eldönthetem, kit utálok, s kit szeretek. Még, mert a liberális kánon lassan bevezeti a gondolatrendőrséget, s törvényekkel szabályozza majd a „helyes” gondolkodást. A törvénykezésünkben erre már jelenleg is van példa.

tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE