Sosem csak "egy döntés" kérdése volt, hogy valaki dolgozik-e. Piac, kereslet-kínálat, bakker, én nem is hallgattam közgazdaságtant soha, mégis jobban képben vagyok vele, mint te.
Igen, nem vagyunk egyformák, de ez nem jelenti azt, hogy ha valaki az átlagnál gyengébb, abba bele kell törődnie, és joga van szenvelegni.
Bakker, nem szoktam magamat hozni példának, de mozgássérült vagyok, ezen felül van egy kazal egyéb betegségem is. Volt választásom: küzdök, és megpróbálok normális életet élni, még ha ez azzal is jár, hogy az élet minden területén duplán kell bizonyítanom, vagy szenvelgek, és várom a sült galambot, meg hagyom anyámékat, hogy kiszolgáljnak és eltartsanak. Az előbbit választottam. Most itt vagyok, van állásom, van párkapcsolatom, vannak barátaim, van életem, és nem szorulok rá senkire. Pedig én úgynevezett "szerényebb képességű" voltam. Ugyan senki nem hiszi el, de mindezekért keményen megdolgoztam.
De mondhatnám gkaroly példáját is, mozgássérült, kerekesszékhez kötött, magát alig tudja ellátni, de van állása, van családja, van élete. Mert küzd érte, hogy legyen.
Nem dicsekvésnek szántam, de lásd: ha valakiben megvan az elszánás, ki tud törni. Ha nincs, akkor meg örök életében "szerényebb képességű" marad és szánalomért fog kuncsorogni.
--
Blog | @hron84
Üzemeltető macik