Most képzeld el azt az üzleti modellt, ahol egy gyártó kifejleszti a meghibásodásoktól mentes eszközét:
* Csillió pénzt öl kutatás-fejlesztésbe, ezáltal a terméke sokszorosába kerül a konkurenciánál kaphatónak.
* Valami csoda folytán megveszik az emberek a termékét: ellátja a piacot, majd lehúzhatja a gyártósort és elküldheti az embereket kapálni vagy juhokat tartani, mert már nincs rájuk szükség. (Ugyanez igaz a konkurenciára, ők is szükségtelenek innentől.)
Kérdés: mikor jelenthetjük ki, hogy elértünk valamiben a fejlődés csúcsára és mostantól bátran gyárthatunk örökéletű eszközöket? Ha nincs ilyen pont, akkor felesleges ezt megcélozni és csak annyira kell előre tervezni az élettartamot, amíg a technológia várhatóan elavulttá nem teszi. Lényegében erről szól manapság a gyártás (meg az úgynevezett villanykörte-összeesküvés).