Azért óvatosan azzal a "zavarszűréssel és simítással"! A kapcsolóüzemű táp kimenetén nem "zavar", hanem jól méretezett búgófeszültség van. A táp szabályzásánál többnyire alkalmaznak valamilyen kompenzációt, ami a kimeneti szűrő (az induktivitás és a kondenzátor(-ok)) paramétereivel összhangban van. Ha egy ilyenre mondjuk 10uF MLCC kondenzátor mellé "simítás céljából" beraksz egy nem megfelelő, hosszabb lábakkal bekötött 1000uF-os elkót, akár begerjedhet a tápod és elkezd "hebegni".
A táp kimenetén elkerülhetetlen a búgófeszültség, hiszen azt csatolják vissza a szabályzókörbe. Ha túl kicsi lenne, akkor (a sok egyéb megoldás mellett) általában megnövelik egy soros ellenállással a kimeneti kondenzátor ESR értékét (!), vagy a kapcsolt feszültségből, vagy az induktivitáson eső feszültségből állítják elő a hibajelet.
A zavar egészen máshol keletkezik. Pl. a táp kimenete és egy mcu táp bemenete közé kötött drótdarabon, ha kihagyod az mcu táp lábai közé kötött "lehető legközelebb elhelyezett" kondenzátort. Aminek manapság MLCC-nek kell lennie.
A bemeneti oldalt a (szabványos) maximális zavarsugárzásra szokták méretezni. Pl. dugasztáp kimenetén - ahol ott lapul a kondenzátor - általában árnyékolt kábelt használnak. A táplált áramkörnek is kondenzátorral kell kezdődnie, ami a maximális csúcsáramot úgy képes leadni, hogy a termelt búgófeszültség (ás annak a felharmonikusai) a kívánt zavarszint alatt maradjanak.