Meghajlok az érveitek előtt. Az én olvasatomban így néz ki a történet: ha nem foglalkozunk az architektúrával, picikét eltávolodunk a fizikai rétegtől(*), továbbá erre az egy, esetleg még néhány szenzorra fókuszálunk, akkor használhatunk kész libeket, amelyekről nem kell azt tudnunk, hogyan működnek, s fog működni. Jó, legyen hát USB.
Viszont nagyon komolyan van egy aggodalmam. Amennyiben ennek az USB libnek egy része IT-ben van implementálva - tegyük hozzá, nem tudom -, úgy átvittük a döglött lovat a szomszéd utcába. Tudniillik az R-Pi és a szenzor közé épp azért került egy mikrokontroller, mert az R-Pi valós idejű folyamatokat nem tud kezelni, a mikrokontroller meg igen. Persze kellő elszántsággal ezen képességétől ügyesen meg tudjuk fosztani, s akkor visszakapjuk az eredeti problémát, de még egy nyák van a szerkezetben. Kissé a Legényanya című filmre emlékeztet, amikor is újabb gödröt ástak, amelybe az előző gödörből kitermelt földet rakhatták. :)
*: Egykori infós évfolyamtársam mélységesen fel volt háborodva, hogy a kondenzátorokat, induktivitásokat leíró differenciálegyenleteket, meg úgy általában lineáris villamos hálózatokat is tanulnia kell. Valamiképpen a villamosmérnöki karon infósként ezt a személye elleni merényletként élte meg. :D
tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE