Nem én akartam az EU-hoz csatlakozni, de elfogadom, így jártam, kisebbség lettem. Egyébiránt éppen ezért nem akartam az EU tagságot. Azért, mert azok többsége, aki akarta, az adott pillanatban érvényes feltételek mellett akarja, a feltételek megváltozása esetén már nem biztos. Jómagam előrelátóan úgy voltam, hogy jobb ezzel vigyázni, lehet előre nem látható történés, s akkor meg van kötve a kezünk. Aztán lett is: a népvándorlás.
Laza párhuzam: akik a devizahiteleket felvették, az adott pillanatban érvényes árfolyam és törlesztőrészlet mellett gondolták ezt jó ötletnek. Ezzel szemben óvatos ember nem fordul soha bankhoz. Mégis mi dolga lenne vele?
Aztán azért is hülyeség volt az EU csatlakozás, mert kicsi a súlyunk az EU-n belül. Jaj de jó, szavazhatnak a képviselőink az EP-ben? Nagyszerű, statisztikai hibahatár, mérési zaj vagyunk. Arról már nem is beszélve, hogy kint is pártpolitizálás zajlik, nincsenek nagyon konszenzusos döntéseink, így az a kevés képviselő is egymás ellen nyomul, nem az országért. Igaz, annyira más a politikai oldalak meggyőződése, hogy ki-ki mást gondol arról, mi az ország érdeke.
A mennyiségekkel az a baj, hogy precedenst teremt. Ha egyszer engedünk, utána nincs megállás. A következő adag ember még rosszabb sorsú, aztán akkor már nehezen védhető, hogy ha az előző adagot beengedtük, akkor az újakat miért nem. Így az egyetlen helyes megközelítés az, hogy senkit.
Aztán van a dolognak egy olyan vetülete, hogy illene határátkelőn jönni érvényes okmányokkal, nem pedig a bozótosban éjszaka.
Önmagában azt nem érzem bajnak, hogy a Fidesz ezt felfújta, s plakátkampányt csinált belőle. Egyrészt azért nem, mert sok ember ösztönös érzéseivel találkozott, ennélfogva tetszett sokaknak ez a dolog, így a Fidesz stabilizálni tudta szavazóbázisát.
tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE