Mivel a fiam szintén másodikos, hozzá vagyok szokva az ilyen feladatokhoz, és eléggé kontraproduktívnak tartom a korai megjelenésüket. Nem hazabeszélek, az utódomnak nincs gondja a turpisságok kiszúrásával, de - tancsinéni szerint is - a létszám nem kis részére jellemző, hogy amikor elkezd örülni magának, hogy egyre kevesebb hibával tud oda-vissza összevonni a 30-as számkörben, és már a hármas szorzótábla is megyeget, szépen tarkón veri egy ilyen többcsapdás feladat. Mintha muszáj volna azt sugallni, hogy "na ugye, te hülye vagy ehhez!" Pedig nem, csak elég nekik még számolni, nem hogy párhuzamosan "találjátok meg a két kép közti apró különbséget" fejtörőt is játszani.
Persze a nagyobb baj tényleg az, hogy a srácok nem feltétlenül tudnak otthon támaszt kapni, amikor házi feladat írása közben elbizonytalanodnak. Amikor a lányom volt alsós, az osztályfőnök-matektanár felajánlotta (látva a helyzetet), hogy a lyukas délutánjaiban korrepetálja azokat a szülőket, akik úgy érzik, hogy nem tudják követni a gyerek matekját. A szülők bő harmada felíratkozott.