Szerintem az, hogy tudjuk hogy a világ rossz nem jogosít fel minket arra, hogy mi is azok legyünk. Hova lenne így az idealizmus? És ha arra neveljük a gyerekünket, hogy nyugodtan vágja a kukába a fáradtolajat, akkor mit fog gondolni a világról mikor felnő?
Sőt, jobbat mondok. Hogy fog a saját környezetére vigyázni, ha az egész Földet meg letojja?
Összefoglalva szerintem a nevelésben és a saját életünkben bizonyos mértékű idealizmus - amíg nem önveszélyes - csak jót tesz. Legalább a lelkünknek, mert az sem mindegy.