A lehülyézésről annyit, hogy ilyet nem tennék. Apám elveit vallom, aki több mint 60 évig tanított (is). Ő azt állította, hogy elégtelen osztályzat nincs, mert azzal azt állítaná, hogy az illető hülye. Ez pedig ellenkezne az emberi jogokkal! (Hol volt még akkor az ombudsmann!) Természetesen elvei szerint cselekedett. Vizsgáztatáskor nem adott egyest, hanem megígérte, hogy kettes esetén megadja a hármast. Általában négyes-ötös szintet értek el az ilyen "humánusan kidobott" tanulók.
Elmeállapotodat megítélni nem tudom, mert nem én vagyok a cihiáter. :)
Azt viszont, hogy átgondolás nélkül dobálódzol néhány dologgal azt pontosan meg tudom ítélni. Pont azért, mert elég régen vagyok a szakmában, és engem néhányan pont azért utálnak, mert a nagyon egyszerű és nagyon precíz dolgokat szeretem.
A véletlenszám generálás magasszintű matematikáját én sem látom át! Ennek ellenére néhány áramkörnek a tulajdonságait eléggé ismerem ahhoz, hogy meg tudjam ítélni a használhatóságukat egyes szituációkban.
Lássuk mit tudunk!
Alaptétel: véletlenszám nincs, csak véletlen számok sorozata.
Esetünkben egy "tökéletes" véletlen forrást használunk. Az ám, de úgy kellene felhasználni, hogy minél több véletlen számot nyerjünk ki egy időegység alatt, miközben a forrás tökéletességét nem rontjuk el.
A topicnyitó áramkörben azzal hencegnek, hogy egységnyi erősítés mellett 200MHz sávszélességű erősítőt használnak. Erre azért van szüség, mert az utána kötött komparátort nagy biztonsággal túl kell vezérelni. Így ezzel a szerkezettel <60Mb/s véletlen bináris sorozatot lehet előállítani, ha elég gyors a komparátor.
Ha kötünk utána egy ADC-t mi történik? Legyen 8 bites és 60Mb/s sebességű. Ha egy SA típusú átalakítót használsz (a PIC-ben is ilyen van), akkor minimum 9 órajel az átalakítás + a mintavétel néhány órajel + plusz a kiolvasás és inicializálás. Így az 60/8 bit ideje alatt kell lezongorázni a kb. 20 órajelet. Tehát az ADC órajele 150MHz. Sajnos az ADC átalakítás alapelve, hogy az apertúrát a lehető legalacsonyabb szinten kell tartani, akkor alakítod át a bemenetet a legpontosabban. Megfordítva a nézőpontot: Ha túl sokáig veszed a mintát, akkor a mintavétel integrálja és/vagy bizonytalanná teszi a tökéletesnek tartott forrás jelét. Emellet az ilyen típusú ADC számos egyéb hibával rendelkezik, ami befolyásolja az imént még véletlenszerű jelet, ami deteminisztikus hibát visz a rendszerbe. Azaz rontja a minőségét! (A max PIC18-ba épített ADC ennél 150x lassabb.)
A párhuzamos ADC már sokkal jobb, de 8 komparátor kell hozzá. Az előbb még jó jelbe egy csomó statikus hibán visz bele: az ellenállásháló pontatlansága és az egyes komparátotok eltérése. Ha mondjuk Gauss eloszlású a fehérzaj, akkor egy "csámpás" görbe lesz a végeredmény a hibák miatt.
A szigma-delta átalakító ennél sokkal jobb, csak egy komparátort tartalmaz. Működése kicsit lassabb, mint az elméleti alap órajelünk, mert egy kicsit integrálni is kell. Viszont megint adtunk egy pofont a szarnak, hiszen 8 órajel alatt előállítottunk 8 bitet. :) Tehát enélkül 8x1, ezzel meg 1x8 bitet sikerült előállítani. És akkor is ott van még a mintavétel ideje.
A fentiekből látszik, hogy az ADC alkalmazása lassítja és feleslegesen bonyolítja az áramkört, további - részben determinisztikus - hibákat visz a rendszerbe, ezzel rontva a fehérzaj forrás minőségét.
Nem utolsó sorban az ilyen sebességű ADC már roppant drága!
Tehát ez egy szigorú gravitációs törvény: a világ értelmesebb fele nem használ erre a feladatra ADC-t. Még akkor sem ha olcsó lenne, mert csak ront az eredményen, miközben előnye nincs.
Tehát mégegyszer: Ha valamit nem tudsz, az nem bűn, seki nem fog lehülyézni érte!
De hidd el, roppant idegesítő, ha úgy szólsz hozzá valamihez, hogy nem is vagy hajlandó utánanézni!
Pl. szakadj el attól a koncepciótól, amit a rajzon küldtél
Ez nem egy "koncepció". Ezt a fajta áramkört mindig így csináljak, csak nem tudtad.