> "Nem elképzelhető h valaha létezett ilyesféle tudás az emberek között? Ez volt a - mára elveszett - kohézió, a szervező erő?"
Miért ne? Viszont mivel *elbukhatott*, ma már nyilvánvaló, hogy ez a rendszer nem volt életképes, amikor megjött a konkurencia -- azaz az ellenséges kaptár.
Ami az erőszakot illeti, ez nem csak anyagi vonatkozású érdekérvényesítő hatás, éppúgy létezik ideológiai erőszak is: pont így küzdenek egymással a túlésért, szüntelenül változva (evolválódva: figyelem, ez a szó nem azt jelenti, hogy "minőségi javulás", hanem csak annyit, hogy fokozatos változás, hangolódás) az ideák, az eszmék is.
Személy szerint én kedvelem ezt a metafizikai tradíciónak nevezett irányzatot, kicsit úgy gondolok rájuk, mint a Gyűrűk urából Aragorn nemzetségére, akiket mindenki hibbantnak tart, akik magányosan kószálva, kitaszítva kóborolnak, és megpróbálják magasra tartani az egykori világ fáklyáját, de küzdelmük előbb-utóbb úgyis elbukik. A metafizikai tradíció saját, ciklikus világképe szerint egyébként nem értem, miért probléma ez: a vaskort szükségszerűen követi majd -- sokcsillió év múlva -- az új aranykor, amiből aztán ismét megy minden a levesbe, és így tovább: nem ez a világ rendje, ami ellen lázadni hasztalan, sőt, szentségkáromlás?