Akkor amit eredetileg egy "Szerk"-be akartam írni, de úgy voltam vele, hogy nincs kedvem :):
Szerintem az ideális csomagkezelő csomagjai SEMMILYEN imperatív dolgot nem szabadna, hogy tartalmazzanak, teljesen leírónak kellene lenniük (és nem annyira overengineerednek, mint amilyen az msi :) ). Innentől kezdve (feltéve persze, hogy minden leírható állapotváltásnak van inverze) megkaptad "ingyen" a tranzakció-támogatást, garantáltan nincs interakció [ahol kevésbé az automatikus konfigolás, mint inkább a félbehagyott futtatás zavar]. Hogy aztán parametrikussá akarod-e tenni a tisztán leírót, hogy a telepítő tudjon az alapján döntést hozni (létre hoz-e konfig fájlt, át ír-e benne dolgokat stb.), az már más kérdés.
Egyébként Red Haték/Poettering is erre akarnak elmenni a tavalyi "állapottalan rendszerek" és új deployment megoldások ötletbörze-blogbejegyzése alapján, pl. olyanokkal, hogy egy demonra bízná a rendszer userek létrehozását, hogy ne kelljen uid-eket fenntartani, ne a telepítőcsomag dolga legyen [az csak leíró jelleggel dobjon be egy file-t egy könyvtárba].
BlackY
--
"en is amikor bejovok dolgozni, nem egy pc-t [..] kapcsolok be, hanem a mainframe-et..." (sj)