Ott tévedsz, hogy bár az állandó érvekkel (integrált, piacvezető stb.) jössz, a vendor lock-innél mégis csak egy oprendszert emlegetsz (*). Pedig ez többről szól: nagyon kevés az a cég, ahol van egy gép és az ül magában. A vendor lock-in az, hogy ha két Win+Office-os gép között akarsz bármilyen kapcsolatot teremteni, ahhoz szintén csak MS terméket tudsz használni, mert "azzal van integrálva". Egy Linux/Unix foghatsz egy Solaris felett futó MIT kerberost, beszélgetni fog egy Heimdal-t használó Debian-nal; de fordítva is, foghatsz egy RedHat-os FreeIPA-t, el fogod tudni érni random másik disztróról, vagy akár egy Unix-ról is. Az MS hozta a saját "integrált" megoldását (AD), és csinált egy vendor lock-int, mivel a piacvezető desktopjuk csak ezt hajlandó használni. És igen, a Samba devek vért izzadtak, hogy visszafejtsék az MS protokoll-kiterjesztéseit, mielőtt az megnyitotta a specifikációkat. És ez a legfőbb baj az MS-el és ezért kiálltunk állandóan vendor lock-int: azzal, hogy a protokollokat, a fájl formátumokat és a piacvezető kliens szoftvereit saját kénye-kedve szerint alakítja, folyamatosan fenntartja és akár új piacokon tudja kiépíteni a monopóliumát.
(*): ez egyébként ugyanaz a móka, mint azzal jönni, hogy nem is olyan drága, mert a licensz csak {Win}+{Office} ára. Pedig a legtöbb esetben dehogy is, mert már egy 10 fős cégnél is ott van az AD domain, az Exchange és a többi móka. És a szerver oprendszerek ára és a CAL-ok árai szintén ott vannak (amit ugyanúgy le tudsz és kéne vetíteni a dolgozók), ugye szépen pár éves eltolódással a kliens licenszekkel - vagy folyamatos évenkénti költségként az SA-val.
BlackY
--
"en is amikor bejovok dolgozni, nem egy pc-t [..] kapcsolok be, hanem a mainframe-et..." (sj)