> Jó, ezek szerint te is belátod, hogy valamilyen elfogadható szintű, a társadalmunkban folytatott élethez kell a pénz.
Definiáld az elfogadható szintűt. Az ámisok életében szerintem sokkal kevésbé jelentős a pénz-kérdés, mint a miénkben - szerintem ők messze elfogadható szintűnek találják az életüket.
> Ugyanakkor mégis elvárod, hogy képzett, képzetlen, mindenki értsen a pénzügyekhez, a joghoz, s ha mégsem hozott ebben a számára kusza összevisszaságában helyes döntést, akkor cinikusan károgsz, hogy az ő felelőssége, döntése volt.
A farkamról sem hallottam 40 órás képzést, mégis az én felelősségem, ha gyerek lesz belőle. Mint ahogy a sétáláshoz sem kell jogsi, mégis elbasz egy autó, ha lelépek a járdáról.
Nem vitatom, hogy a pénzügyi, jogi oktatások ma a béka segge alatt vannak itthon. Mondhatnánk, hogy mind pénzügyi-analfabéták vagyunk. Ám ezt nem tartom elfogadható mentségnek arra, hogy az ember felelőtlen döntéseinek a következményei alól kibújjon - mert akkor senki, a következő generáció sem fogja megtanulni, hogy ezeknek a döntéseknek súlya van.
> Normális, élhető társadalmi szabályoknak azt tartom, amelyben az emberek jelentős többsége szakemberek igénybevétele nélkül eligazodik, komolyabb szellemi és időbeli ráfordítást a különféle ügyletek nem igényelnek.
aaaand welcome to the... őskor, ősközösség? Régebben sem volt ez másként, csak jogász, meg pénzügyi-szakértő helyett volt kovács, malom, meg bíró. De egy olyan, önmagában élhető közösséget mondj, kérlek, ahol szakemberek igénybevétele nélkül le tudtad élni az életeded.
Értem én, hogy nehezebb az embernek együtt élni a lelkiismeretével, ha egyes dolgokért (amikből néhányat esetleg elbaszott) felelősséget vállal. Én is sokkal könnyebben feküdnék le, ha nem kellene semmiért (sem a holnapi ebédemért, sem a félretett pénzemért, sem a saját oktatásomért, úgy semmiért) felelősséget vállalnom.
De azt el tudod képzelni, hogy egy ilyen világ hova vezet?
Egyrészt ezek után teljesen mindegy lesz, egyes esetekben mit döntesz - mert a saját életedet nem tudod vele befolyásolni. Majd jön 10-15 vezető, s jól megmondja, mi legyen az életemmel - éppen megmentenek-e, vagy sem.
Másrészt kösz, de nem. Én a te döntéseidért továbbra sem akarok felelősséget vállalni. Vagy igen, de legfeljebb akkor, ha ez nekem kevesebb veszteséggel jár, mint haszonnal. Akkor viszont itthon maradok, napi 24 órát vakarom a sejhajom, s lesztek szívesek eltartani. Végülis, nekem nem kell felelősséget vállalnom azért, hogy egy követ nem mozdítok meg a napi ebédemért.
--
blogom