Jó, ezek szerint te is belátod, hogy valamilyen elfogadható szintű, a társadalmunkban folytatott élethez kell a pénz. Tehát lényegében nem zárható ki az életünkből, csak úgy, ha valaki szereti az extrém sportokat. Ugyanakkor mégis elvárod, hogy képzett, képzetlen, mindenki értsen a pénzügyekhez, a joghoz, s ha mégsem hozott ebben a számára kusza összevisszaságában helyes döntést, akkor cinikusan károgsz, hogy az ő felelőssége, döntése volt.
Ezzel szemben én úgy gondolom, bonyolulttá tettük az életet. Normális, élhető társadalmi szabályoknak azt tartom, amelyben az emberek jelentős többsége szakemberek igénybevétele nélkül eligazodik, komolyabb szellemi és időbeli ráfordítást a különféle ügyletek nem igényelnek.
Ebből a szempontból egy két oldalas munkaszerződést, vagy 2 dl tejföl megvásárlását a sarki közértben normálisnak gondolom, de egy devizahiteles szerződést, vagy akár csak egy telekommunikációs céggel kötött szerződést már nem, tudniillik vagy kiírod magad a társadalomból, vagy aláírod úgy, hogy noha vannak benne olyan pontok, amelyekkel nem értesz egyet, de reméled, azok alkalmazására soha nem kerül sor, az az eset sohasem fordul elő. Arról nem is beszélve, hogy az amúgy állandóan változó, mondjuk 80 oldalas ÁSZF-eket olvasgathatja az ember vég nélkül. Ahány szolgáltatóval kapcsolatban áll egy átlag állampolgár, konkrétan mosdóba menni sem lenne ideje, ha mindig ezeket olvasná.
tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE