( vl | 2015. 05. 31., v – 00:14 )

Persze, a keresztneves verzióban az egyértelmű, hogy az egy emberhez tartozik. De egyfelől nem mindenhol használnak fullnevet, másrészt az már korántsem egyértelmű, hogy _kihez_ is tartozik az az email-cím.

A mérnöki szemlélettel az a gond, hogy az ember ilyeneken szokott kapásból gondolkodni, hogy egyedi-e a kulcs... mert már akkor gondok vannak, amikor még ott dolgozik a fószer - egy akkora cégnél pl., mint a Voda, simán van két egyező nevű emberke - így lett az egyik neve mögé egy 2-es, ez való életbeli példa.
De Németh Lászlóból, Kiss Istvánból konkrétan többet is ismerek a szakmában.

Namost tehát ott tartunk, hogy van egy olyan mailcím, ami egyszer egy konkrét Németh Lászlóhoz tartozott. De már nem dolgozik ott. Van-e bármi alapja azt mondani a távozott Németh Lászlónak, hogy az az ő mailcíme továbbra is? És mennyire erős érve lehet ennek a Németh Lászlónak erre, ha ezt az érvét azonnali hatállyal szünteti meg, amennyiben a cég felvesz egy másik Németh Lászlót? Mert azt ugye senki nem képzeli komolyan, hogy most akkor az eltávozott dolgozónak örökké szóló joga keletkezett arra, hogy azt a mailcímet más ne használhassa... a cég pedig joggal osztja ki azt a címet az új, ugyanolyan nevű dolgozójának.

Tehát elvi szintű problémám van azzal, hogy a távozott dolgozónak igénye lehet-e arra (és ha igen, akkor meddig), hogy az a mailcím _hozzá_ tartozó személyes mailcím. Milyen alapon? Hiszen ahogy zeller fogalmaz állandóan: semmilyen jogviszony nincs közöttük - ez ugye oda-vissza is érvényes.