Furcsa kicsit nekem, hogy ez így jött le neked (including felső, csak nem akarok kettőt írni), bár van, amivel azért egyetértek.
Én alapvetően szeretem Asimov stílusát, emlékeim szerint a fordítás is elég jó volt. Az kétségtelen, hogy van neki néha kicsit "bulváros" beütése, ilyen szempontból kicsit az öreg kicsit hullámzó teljesítményt mutatott (pl a fentebb dícsért alapitvány és föld illetve előtétregényei kifejezetten ilyenek), és a sztori sem a legegetrengetőbb, bár szerintem ez kicsit inkább a pamflet terjedelem miatt van.
Viszont a "kifigurázás" szerintem megállja a helyét, még ha nem is a legjobb szó rá, a felépített új világ rengeteg helyen reflektál valós történelmi és társadalmi problémákra. (Elég közkeletű a római birodalom bukásával való hasonlítgatás pl). Igaz, nem feltétlen kínál egyébként megoldást, de engem azért annó eléggé elgondolkodtatott. (Mondjuk, ha felnőtt fejjel olvastam volna először, valószínű nem gyakorolt volna rám ilyen mély benyomást.) Ez egyébként a klasszikus sci-fire jellemző eléggé jellemző.
Illetve az időtállóság is furcsa, azt én kifejezetten szeretem asimovban, hogy úgy tud sci-fit írni a jővőről, hogy nem megmosolyogtató a világ. Van pl átkötő könyv, talán greg beartől, ami seldon fiatal éveiről szól, ott sokkal hansúlyosabbak a technikai részletek, és amellett, hogy volt pár jó ötlete, baromira nem időtálló amit csinált, mert nagyon az akkor épp aktuális technikai jövőképet adja.
Ezzel együtt személy szerint az I, Robot kötetet, illetve az acélbarlangokat (meg a többi közvetlen folytatását) jobban szeretem, Baley az egyik kedvenc karakterem (nem csak asimovtól). Illetve még a stars like dust nagyon jó imho.
--
Amit én még nagyon szeretek Asimovban, hogy azzal együtt, hogy mennyire komplex világokat rakott össze (és növesztett egybe), gyakorlatilag alig találni nála következetlenségeket, nagyon koherens. Talán az egyetlen "komoly" baki, amire emlékszem, hogy az alapítvány legelején Dornikról kiderül, hogy nem űrutazott még -- csak a szülőbolygója holdjára, de hát az meg nem az igazi. Aztán később a Golan Trevizés izék, meg arról szólnak, hogy a földet a nagy holdja alapján lehet megtalálni, mert nincs ilyen gyak sehol.
Ezzel együtt egyébként mondjuk Lemhez vagy mondjuk egy Lovecrafthoz képest Asimov stílusa valóban kevésbé, hmm, irodalmi.