A tapipad vonalon azért van legalább egy gyártó, aki normálisat tudott művelni már az alma előtt is, "ratenyerelve a touchpadre gepeles kozben veletlen nem kurta el egy mouse click a textboxomat" nálam ismeretlen, kollégáim fos Dell-en rendszeresen szívnak. Nálam linux és win-en sem probléma. Ja, és nem a szerencsétlen Sony az, akire gondolok. És már 10 éve is tudta.
Másrészt mekkora állatság, hogy nyomásérzékeny a tapipad. Végre egy cég, aki megpróbálja kiaknázni a laptopokban sok-sok éve benn levő hardver tulajdonságait. Az első tapipadok nyomásérzékenyek voltak. A "második" tapipadok a nyomás erősségét is érzékelték. A maiakban van kapacitív is, és a többféle ingert együtt dolgozzák fel. Nem újdonság a hardver, (Linuxon a Synaptics-oknál a nyomáserőt konfigurálni lehet pl.), és szerintem a kiaknázása sem lesz nagy durranás. Idegesebb napokon mást csinál a gépem, mint nyugisabbakon? Ugyan már.
USB C. Persze, hogy nem kürtölik melldöngetve, hogy hogy hiába icipici és szekszi a laptop, ha egy zsákni átalakítót cipelhetsz magaddal, még akkor is, ha egy nyomorult pendrive-ot akarsz beledugni.
A GHz meg egy érdekes dolog. Nem tudom, tudod-e, hogy anno az AMD az Athlon szériájánál miért nem a processzor órajelét reklámozta, mint az Intel? Ráadásul azonos teljesítménynél majdnem 2-es szorzó volt az órajelben bizonyos esetekben. Nem a számháború számít, vazze. A Core széria kezdeténél, a NetBurst (gyk: Pentium 4) dobásakor erőteljesen visszaesett a processzorok órajele. Másrész grafikus munkaállomásnak nem fogsz MacBook Air-t venni, oda minek a 8 magos Xeon 4 GHz-en? Profi fejlesztő vagy? Akkor meg vegyél MacBook Pro-t, a neve is sugallja, szintén gyk.