( gergelykiss | 2015. 02. 28., szo – 15:48 )

A helyzet azért annál árnyaltabb, hogy erre rá tudjak vágni szimplán egy nemet (bár erre szavaztam). Mindjárt kifejtem, hogy miért.

Maradok, amíg biztosítva van az egzisztenciám, és jól tudom érezni magam a bőrömben otthon és a "nagybetűs életben" egyaránt. Ha úgy alakul, hogy a kettő közül akárcsak az egyik is hosszabb távra megszűnik, villámgyorsan lelépek, mindent hátrahagyva. Nem vagyok egy karrierista típus, de ha az élet úgy hozná, feltalálnám magam a világon bárhol. Jól beszélek angolul, jó képességű, precíz, kedves és segítőkész embernek tartom magamat, így kétlem, hogy különösebb gondot okozna, ha külföldön kellene új életet kezdenem (a kivándorlás humán jellegű nehézségeit leszámítva).

Pár éve a német főnököm egy nagy IT meeting utáni sörözés alkalmával megkérdezte tőlem, nem akarok-e Wiesbaden-ben, az anyacég ottani főhadiszállásán dolgozni. Valami ilyesmit válaszoltam: nem, mert egy lokálpatriótának tartom magam, szeretem a hazámat, és tisztán anyagi érdekből nem fogom elhagyni azt. Bólintott, nem volt több kérdése. :) Azért van sejtésem, hogy közben mit gondolhatott magában, mert nem sokan vannak így ezzel manapság mint én. Nem vagyok hülye, se földhözragadt, csak azt gondolom, nem minden a pénz és szerintem nem szabad engedni, hogy az életünk az egyre magasabb szintű komfort megteremtéséről szóljon, amiben gyakorlatilag a végletekig el lehet menni, és eközben egyre csak nő az ember ökológiai lábnyoma. Nekem nem kell bidé meg szárítógép a fürdőszobába, én beérem azzal, ha van egy szimpla angol WC, egy mosdó és egy mosógép. Mosogatógépre sincs szükségem, szívesen rááldozok napi fél órát az életemből a kézi mosogatásra (és talán jól is teszem), hogy utána átadhassam magam a "na, ezt is megcsináltam, mennyivel jobban néz ki így a konyha!" érzésnek.

Nem akarom túlragozni, aki akarja, ennyiből is megérti, hogy miről beszélek.

Én azt az elvet vallom, hogy a problémákkal mindig tisztában kell lenni, és meg is kell őket oldani a saját képességeink határain belül, de nem mindenáron. Mindig lesznek megoldatlan problémák, és ezekkel jobb híján kénytelenek vagyunk együtt élni. Valamit valamiért. És ami a legfontosabb: a problémákkal együtt is simán élhet az ember boldog, kiegyensúlyozott életet, függetlenül attól, hogy a világ melyik szegletében lakik és dolgozik.