Köszönöm fdavid, hogy leírtad a nézőpontodat.
Pont olyanokról írsz, amit én teljesen máshogyan élek meg. Számodra csak fekete és fehér van itt, ebben a helyzetben. Én pedig színeket is látok.
Te 2 típusról beszélsz, de 3, vagy több típus van. Ezzel egyetértek, hogy van ez a kettő, csak kihagyod a harmadik típust, amit még ismerek:
"En azt latom, hogy a munkahelyemen ketfele ember van, akik erosen megelik a stresszt es aki nem. Akik megelik, azoknak megbizhato es jo minosegu a munkajuk, es normalis idoben kesz vannak vele, akik nem azok jellemzoen hanyagok."
Van az a típus, akire nem hat a nyomás, aki mosolyogva és viccelődve túlórázik, vagy jön be órákkal korábban dolgozni, ha szükséges. Aki sokkal hatékonyabban tud dolgozni, mint egy egészségtelen stresszt megélő, megbízható ember, mert nem csökkenti az egészséges stressz szint feletti káros érzés a teljesítményét. Aki azzal nem foglalkozik, hogy nem lehet megoldani határidőig elvileg a feladatot, de mindent megtesz, hogy sikerüljön, és a legtöbbször a csodával határos módon, a higgadt és kreatív gondolkodásnak köszönhetően sikerül olyan megoldást találni, amit a stresszbe bele betegedett, megbízható kollégák képtelenek voltak megtalálni, mint megoldást. (Tehát volt megoldás, csak eddig nem derült ki.) Mert őt nem korlátozza a nyomás, inkább segíti.
Én jártam már az összes úton: indultam a betegre stresszelem magam irányból, eljutottam a másik végletig, amikor nem érdekelt, hogy nem sikerül a lehetetlen feladat, de nem okozott stresszt, majd a meditációkon át eljutottam az arany középútnál, de más dimenzióban, más szinten lévő megoldáshoz, ahol már egy ide vagyok, és nagyon élvezek. Ha eljutsz ide, kiemelkedsz a 2 dimenziós grafikon közepéből, átlagából, nem lesznek igazak a grafikonban lévő "előítéletek", ha úgy nézzük, hogy fent van az egészségtelen stressz szint és lent a "nem foglalkozom vele", a nulla, és közte pedig az egészséges stressz, a középút. Próbálok segíteni mindenkinek, hogy ide jussanak el, mert ez a hely, ez a szint létezik, csak nem a grafikon keretein belül. Igaz, nekem kb 12-14 év volt eljutni ide, mindennel együtt (sok pszichológia, önismereti könyv, management, felső vezető képzés, stb... után), az egész folyamatot beleszámítva, a két véglet bejárását is. Azért nem pontos évet mondok, mert lehet, bizonyos szempontból már 12 évnél teljesült, de más szempontból 14 is kellett.
Annyi a különbség köztem és egy stresszt megélő vagy egy "nemtörődöm" ember között, ha jön egy nagyon kemény krízis helyzet, amit gyorsan meg kell oldani, én még az egészséges nyomás érzése mellett, alatt (!) oldom meg, mintha nem lenne tétje (pedig tudom, hogy nagyon is van). Sarkítva úgy működöm, mint a "Ender's Game" filmben a főszereplő a film végi feladatnál, hogy a legjobb döntéseket hozom, a győzelem érdekében, míg más képtelen azokat meghozni a nyomás és a felelősség miatt. ENTJ a személyiségem, nem éppen tipikus rendszergazda/fejlesztő. Más ellentmondást magamról nem írok most, nem akarok senkit még jobban összezavarni... :)
Annyiban lehetek más ember, hogy kitartóbban küzdök azért, ami számomra fontos. Ezen kívül biztosan nincs más különbség köztünk, de ez is csak egy apróbb, hozzáállásbeli dolog, amit bármikor bárki eldönthet, hogy ilyen akar lenni, amit én is megtettem. Kevésbé érdekel, hogy mit gondolnak rólam. Teszem, amit helyesnek érzek, még ha az árral szembe is megyek.
Sakk-matt,
KaTT :)