( XMI | 2014. 06. 23., h – 22:30 )

Úgy tudom nem csak a szabályozással volt ott baj. El sem jutottak addig, hogy a szabályozás egyáltalán kérdés lett volna.
"Plumbing nightmare" azt hiszem ezt a kifejezest olvastam valahol róla.
Egyszerűen a csővezetékek, szelepek, szivattyúk annyira bonyolultak lettek, hogy mindig elromlott valami. Vagy ha éppen nem, akkor a legváltozatosabb helyeken kialakuló jégdugók miatt nem működött. Olyat olvastam, hogy egyáltalán nem volt olyan teszt, amikor mind a 30 hajtómű egyszerre működőképes lett volna.

Igazából az alapkoncepció volt elszúrva, csak nem engedhették meg maguknak, hogy nekiálljanak nulláról újragondolni az egészet. De amúgy az amerikaiak is ugyanezzel a problémával küzdöttek: a direkt holdraszálláshoz és visszatéréshez egyszerűen annyira borzalmasan nagy rakéta kellett volna, amit lehet, hogy mai technikával sem lehetne üzembiztosra megcsinálni. Az amerikaik is csak akkor álltak neki újragondolni az egészet, és belekezdeni a dokkolós-holdkompos megoldásba, amikor megtudták, hogy az oroszok a nagy rakétabalesete miatt éveket nyertek velük szemben.
---
Régóta vágyok én, az androidok mezonkincsére már!