Hogyne beszélnék pont arról... A magam példájából is látom a változás szükségességét, hogy a később jövők ne szopjanak annyit, amennyit nekem kellett, és könnyebben jussanak magasabb szintre.
Lehet, hogy locsemege és én ugyanazokat a szavakat használtuk, de nem feltétlenül ugyanazt vagy ugyanazért mondtuk.
Arról beszélek, hogy:
1. például a szövegszerkesztést elsajátítani (nem "megtanulni") csak tipográfiai ismeretek átadásával lehet. Ha nem erre megy rá a tanár, végső soron akkor is a tipográfiából sajátít el az a tanuló valamit, amelyik nem kizárólag ikonokat jegyez meg. A táblázatkezeléshez elsősorban a gondolkodás képessége szükséges, hogy a tanuló az életbeli helyzetet vagy az életből vett példát rendszerezni tudja, és aztán matematikára fordítsa. Ezután használja a táblázatkezelőt. Utána megint észbeli képességre van szüksége, hogy a kapott adatokat értelmezhesse. Az operációs rendszerek esetén a parancssor/konzol illetve a GUI alapszinten ugyanaz. Abban az értelemben ugyanaz, hogy ha valaki érti az alapokat, akkor alapszinten tudja használni. De tudom, hogy az értés nem mindig lehet prioritás a jelenlegi rendszerben. Ahogy látom, ebben egyetértünk.
2. az egész általános iskolai oktatási- és követelményrendszeren kellene változtatni az elkövetkezendő generációk érdekében. Nem a jövő tanévre vagy a következő négy évre kellene gondolni, hanem a népünk jövőjére.
"A tanítás nem úgy megy, ahogy a nagykönyvben meg van írva" – ezt mondom én is. Az általános iskolában szerzett "tudás" nagy része elfelejtődik, mert a nagykönyv ezt követeli. Emlékszem, tanultunk valamit matekból. Négyesre tudtam. Fél év múlva egy dolgozatban már semmire nem emlékeztem belőle. Persze nem estem kétségbe, mert sok mindent másképp is ki lehetett számolni, csak nem olyan szépen. Az ilyen minőségű oktatásnak mi értelme van? Visszautalva a hibátlan programra: nem kell hibátlan programot írni, de annak sincs értelme, hogy nyolc év alatt azért "tanul" a gyerek, hogy legyen mit elfelejtenie. Vagy az én hibám, hogy fél év alatt totálisan elfelejtettem a tanultakat? Szerintem a matekkal kapcsolatban pl. az egyik hátráltató tényező az volt, hogy szárazon tanították. Ha lett volna némi életből vett példa alapján bemutatott szemléltetés, akkor lett volna mihez kötni a geometriát. De ugye még szöveges feladatokkal se nagyon foglalkozhattunk, hogy elképzeljük amit szemléltetni nem tudtak/akartak, mert az osztály negyede a szövegértésre való nevelés hiánya miatt alapból elégtelent kapott volna. Ez kell a piacnak, hogy az emberek negyede ne értse amit olvas? Igen... De nekünk is ez a jó...? És ez még csak a matek volt. Fizikából is ha negyed évente egyszer volt valami kis szemléltetés, az már nagy szó volt, pedig általában minél több inger éri az embert egy adott témával kapcsolatban, annál inkább meg tudja jegyezni és fel tudja idézni. A fehér lap négy oldala közé zárható "tudást" követelik meg és tanítják, ez a probléma. Ráadásul olyan életkorban szögezik a gyereket a fehér lap mögé, amikor szívesebben rohangálna (a szervezete igényli a mozgást), és az érzékeivel felfedezné a világot (az agy és az érzékszervek szempontjából pozitív a valódi). A fehér lap mögött tanultak is fontosak, de szerintem lehetne többet is adni. Különösen, hogy a gyerek a mostani tananyag jó részét hamar elfelejti vagy meg sem tanulja.
A programozó ne írjon hibátlan programot, de keresse benne a hibát, és ha felfedezi vagy valaki bejelenti, javítsa ki. Ugyanezt várom a tanároktól is, nem pedig azt, hogy életük végéig fehér papírosan oktassanak, és ne tegyenek semmit, ha látják, hogy a rájuk és a gyerekekre parancsolt módszerek rosszak. Amikor általános iskolába jártam, nem láttam, hogy a tanárok valami jobbra törekedtek volna. Még a próbálkozás sem látszott. Nem tudom, hogy a nép milyen állat és hány lába van, de az egyik lába biztosan a tanárok, és nem segít az állatnak, ha az a láb félig béna. (Ki tudja miért, de beugrott az a sör reklám, amiben az ipse azt próbálja eladni, hogy a félig üres pohár igazából félig teli, miközben tele van a pohara.) Visszatérve a matekra. Vajon nagy dolog lett volna néhány hosszú mérőszalaggal kimenni terepre és ott bemutatni pár dolgot, amivel életközelibbé válhatott volna a geometria? Hasonlót a fizikával kapcsolatban is lehetett volna csinálni. Szerintem egy kreatív tanár az iskolaudvaron is sok mindent érdekesen be tudna mutatni. De ha mégsem, legyen, elfogadom, de ha meg sem próbálja, az rossz, mert nem is akar úgy tanítani, ahogy arra az általános iskolás korú ember fogékony lenne. Lehet, a tanár nem is tudja, hogyan kellene tanítani egy gyereket. Vagy csak nem érdekli. Egyik sem jó. A programozók, informatikusok egy része mindenképpen kénytelen képezni magát, ha a szakmában akar maradni. Ugyanakkor a legtöbbjük szerintem szívesen szed fel tudást az IT szélesebb területéről is, mert érdekli. Nem világos, hogy akkor a tanárok miért úgy tanítanak, ahogy? Miért nem úgy tanítanak, ahogy a fiatal szervezet tanulni képes? Érted, a tanárunk pár órát nem szánt arra, hogy valamilyen kreatív módon mutassa be a matematikát... Így megtanulni sem sikerült olyan jól, illetve a matematikáról kialakult képnek is van valami keserű íze. Megtehetett volna a tanár valamit, ami a gyerek számára talán érdekesebbé tette volna a tananyagot, de nem tette meg. Ez a tény milyen üzenetet hordoz? Szerintem negatívat. Minden tanár nagyjából így tanított engem általános iskolában. Nem csak azért nincs változás, mert nem lehet már most, hanem azért, mert vannak olyan tanárok, akik nem tudnak vagy nem akarnak változtatni. A kis önálló változások nem csinálnak nyarat, de nélkülük lassan kérdésessé válik, hogy valamelyik következő tavasz után egyáltalán lehet-e még nyár.
Nem vagyok annyira öreg, úgy-ahogy emlékszem még az általános iskolára, így valamennyire tudom, mi volt rossz.
Abban a mondatban elvetettem a sulykot. Elnézést kérek!
:)