A közszféra pl. a közoktatást jelenti számomra ebben a kontextusban. Annak idején - '90-es évek eleje, közepe - még csak reménykedhettünk abban, hogy egyszer láthatunk egy íbéem pécé-ikszté vagy áté kompatibilis személyi számítógépet élőben. Így hát örültünk a jó öreg "rút kiskacsának" (plusz-4) és a C-16-nak. Mi ezt tanultuk kezelni. Viszont szerzett valahonnan a számtech tanár egy előbb említett csoda jószágot. Nahát! Kitárult a világ. Floppy ki, floppy be... Csak úgy dübörgött az MS-DOS, a Norton/Volkov Commander, a Szerencsekerék, a T2 meg a Prehistorik 2. Sőt! Egy időben volt olyan gép is, amiben már két(!) floppy drive figyelt, s várt a megfelelő alkalomra, hogy darálhasson egy kicsit. Aztán jött a Windows 3.11! Láss csodát! Hát ilyet is lehet?! És elindult a folyamat...
1997. telén a Jézuska meglepett egy igencsak morcos géppel: 166-MMX, 8 vagy 16MB EDO-RAM, 1/2MB S3 Trio/V2, 16x CD, 540GB Winch, Windows 95 OEM (eredeti! - a mai napig megvan!). Nem sokra rá megjelent a Corel Linux 1.0 is (ez is megvan még) valamelyik újság mellékleteként. Na, ott elkezdődött valami. De - mint ahogyan fentebb is írtad - nem találkoztam egy olyan jószággal akkoriban, akit egyáltalán piszkálta volna a gondolat, sőt a középiskolában sem hallottak róla, így aztán teljesen lemorzsolódott. 2006-ban találkoztam újra a régi-új kedvenccel, a GNU/Linux-szal. Közben persze voltak egyéb kicsapongások (pl. OS2/Warp), de mind hamvában halt, mivel nem volt senki körülöttem, aki egyáltalán látott volna ilyet.
Viszont a történetben meg kell említeni, hogy a jó öreg tanár bácsi nem kapott plusz juttatást a szakkörért (akkortájt ilyen néven illették a társadalmi munkát), meg a gyerek addig is felügyelet alatt volt hideg, téli napokon a meleg teremben.
Tudom, ez az új pedagógiai csuda program igencsak elveszi a kedvét minden tanárnak. Főleg az "arányos" fizetés! Az aztán ösztönöz! (Remélem érezhető volt a szarkazmus!) Az óraszám sem ideális, ha valamit meg szeretnénk tanítani. De ez van.
Az informatikai tanulókról meg csak annyit, hogy kifejezetten elégedetlen vagyok velük. Több nyáron át fordultak meg nálam 2-3 hetes gyakorlatokon. Igazság szerint nem tudtak azok az ég világon semmit sem (költői túlzás!). Mikor kértem tőlük, hogy állítsanak be, keressenek meg valamit a Windows-ban egyből egeret ragadtak, s kattintgattak nyakra-főre. Mikor megmutattam, hogy parancssorban ez egy-két parancs plusz a kapcsolói, csak ámultak és bámultak. Ha kérdeztem valamit csípőből tüzelték az átgondolatlan hülyeségeket. A legtöbbjük azt sem tudja, hogy milyen folyamat vezet odáig, hogy lássa a hőn szeretett operációs rendszere töltő képernyőjét. Csak megnyomja a gombot, aztán indulhat a Facebook, a CoD, a WoW, a LoL, meg a fene tudja milyen hárombetűs játékok. Meg az egyetemista okostojások... Mert ők már olvastak egy bekezdés valamiről, egyből doktorai lettek a kérdésnek. A legjobban a számítógép műszerészeket csíptem. Őket meg kell védenem. Lehet, hogy "csak" szaki bizonyítványt kaptak kézhez, de őket legalább érdekelte is. Sőt! A legfontosabb: _tudtak kérdezni_!
---
Lehet, hogy kívül szőke vagyok, de belül sötét, oké?!