Annyival egészíteném ki, hogy nem csak a bölcsész végzettségűeknél tapasztalok ilyen jelenségeket. Egyébként tudjuk, milyen körről (kollégákról) beszélsz, ugye :), és ez azért nagyon gáz, mert elméletileg éppen nekik kellene a rugalmasságról, naprakészségről, tanulásra való készségről tanúbizonyságot tenniük.
A minap az e-portfólió kapcsán került itt szóba, hogy csak pdf-formátumú doksikat lehet feltölteni. Tízből kilenc felháborodott és úgyszólván kikérte magának, és csak egy kérdezte meg, hogy oké, akkor mutasd meg, hogyan kell .doc-ból .pdf-et csinálni.
Az én kedvencem az a kolléganő, akinél általában nyolc-kilenc példányban fut a böngésző, mert nem bírja kivárni, amíg az első kattintása után elindul, ezért addig nyomogatja az ikont, amíg nem lát egy Firefox-ablakot.
(Nem szégyellem: bölcsész is vagyok.)