- Mintha én is ezeket mondtam volna, nem? Amúgy minek tépjem a szám, itt le van írva szépen: http://hu.wikipedia.org/wiki/Harvard-architekt%C3%BAra#Bels.C5.91_.C3.A…
- Igen, cisc emuláció és 15 éve egyértelműen azt mondtam volna, hogy rohadtul nem éri meg az x86 emuláció, de a piac mást mondott, aztán eljött az a pont, hogy a cpu mag (cache nélkül) olyan kis részévé vált egy mai IC-nek, hogy asztali és szerver környezetben annyira azért nem is gond. Ott nem éri meg, ahol számít minden pikowatt fogyasztás, pl. okostelefonok. Meg azért az is ott van még, hogy az Intel a legfejlettebb gyártástechnológiával nyomatja a chipjeit, rengeteg erőforrást tud áldozni arra, hogy optimalizálja az áramköröket. Végső soron a legerősebb RISC vagy RISC-szerű processzormagot gyárthatná az Intel. Egy előnye mindenképp van az x86-nak: tömörebb programkód.
Ami nekem a PowerPC-kben tetszett, hogy nem mentek végig 15 SIMD utasításkészlet verzión, hanem megcsináltak egyet (AltiVEC, ha jól emlékszem, amúgy meg IBM VMX vagy mi), amiben figyelembe vették azt is, hogy hálózati eszközökben és szuperszámítógépekben mire van szükség és kész. Amikor ez a G4-ben megjelent, sokkal kifinomultabb volt, mint az MMX.
Az, hogy a G4 megveri-e a C2D-t, tesztelni kellene többféle felhasználási területen is és többféle szempontból is lehet az egyik jobb a másiknál. De már mindkettő csak történelem, nem?