Miért nem megy a pillanatnyi megélhetés? Lássuk csak, lássuk csak. A fizetésem 46%-át különféle szolgáltatásokra fizetem be az állam felé. Olyan szolgáltatásokra, amit vagy nem, vagy minősíthetetlen formában kapok meg.
Az öngondoskodás egyik része bizony az ember helyzetének a felmérése és igényeinek annak megfelelő igazítása. Példának okáért, a tömegközlekedés egy szolgáltatás aminek az igénybevételéről dönthet az ember. Pl. volt időszak az életemben, mikor nem volt bérletem és bizony több kilométert gyalogoltam A és B pont közt naponta, benn Pesten. Fél év alatt megspróroltam 36000HUF-ot. És ezt ma is megtenném, mert az én igényszintembe belefér a gyaloglás.
Tudod, ezzel a szolidaritás dologgal csak az a problémám, hogy nem látom azt az irgalmatlan tenni akarást a leszakadók körében. Nem látom, hogy életmódot akarnának váltani, nem látom, hogy az igényeiket a lehetőségekhez igazítanák. Akkor felmerül a kérdés, mire fel kellene szolidárisnak lennem? Igen a társadalom többi része koloncnak érzi, és miért is? Hát pont a fentiek miatt. Miért legyen a társadalom szolidáris azzal, aki koszban, mocsokban él és ez ellen nem tesz semmit? Láttam Ukrajnában igen szegény embereket, olyanokat akinek az itthoni minimálbér két havi fizetésnek felelt meg és mégis, ragyogott a portájuk és négy gyereket neveltek fel tisztességgel. Akkor, hogy is van ez? Miképp is legyek egy nálam sokkalta igénytelenebb emberrel empatikus?
Mondd, 100-200 évvel ezelőtt elődeink nem hoztak felelős döntéseket, mocskosan, fázva, éhesen, szakadtan? Elárulom, bizony hoztak, ugyanis ők voltak a mi szüleink. Ugyanis csak azoknak maradnak életben az utódai és csak azok képesek továbbadni a génkészletükek, akik képesek olyan utódot nemzeni, akik később sikeresen utódokat nemzeni. Az ösztön jók, csak épp nem a közösség túlélése érdekében. A közösség pont az ösztönökkel szemben megy, nézd csak meg az összes vallást vagy törvényt. Mind arról szól, hogy fojtsd el az ösztöneidet a közösség érdekében.
Akinek nem jön be a mai világ, mást gondol mint én, annak szíve joga, hogy saját módszereivel keresse a boldogulását, DE ne akarjon élősködni más embereken. Nincs nekem a koszos, drogos hippikkel problémám, de ne akarjanak meggyőzni arról, hogy kötelességem nekik a következő adagra való pénz odaadni. Nem kell a máglya, az életképtelenek mindig kiszelektálódnak.
Az, hogy neked nincs jelen az életedben, még millió más embertársunkra hat napi szinten, és ez is felelős a mai fiatalok kiégettsége és céltalanságáért, mert elérhetetlen, irracionális példaképeket állít.
Az elvégzett munka mennyisége és az élni akarás megint csak az egyén döntése. A leszakadókkal pont az a probléma, hogy nincs akart bennük változtatni. Ők elvárják, hogy gondoskodjanak róluk, munkát adjanak nekik. Nem értik meg, hogy ehhez nekik is tenni kell, hogy csak saját magukon áll a sorsuk. Láttam nem egy felkapaszkodót. Olyant aki az utcáról lett tanyasi paraszt, olyant aki drogos, alkoholistából lett vállalkozó. Ezek mind önerőből érték el azt amik lettek. Az előbbi, két évig élt erdőben, 60 évesen hajnaltól estig talpalt a városban a kiskocsijával. Az utóbbi két hónapig kempingezett egy szigeten és sírva könyörgött a rendőröknek, hogy ne vigyék be, mert akkor meghal. Mindkét esetben ott volt, hogy változtatni akartak a sorsukon és nem várták el, hogy valaki segítsen nekik.
A biztonság megteremtése a saját feladatunk. Például ha felismerjük, miképp vethetjük le a társadalom által ránk kényszerített koloncokat.
Valóban, és tudod mi a legszebb benne? Hogy a végén, lenn a gödörben, úgysem számít melyikőnknek van igaza.
--
"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "