Szerintem ez nem egészen így működik. Pl. ezt mondod: "A kozepkorban az akkori modszerek szerint bizonyitottak a geocentrikus vilagkepet, teljesen megalapozott allitas volt, a kiserletek meg mar akkor is megismetelhetoek voltak."
Biztos vagy benne, hogy kísérletekkel bizonyították a geocentrikus világképet, nem csak megfigyelték az égitestek mozgását, és abból vontak le (hibás) következtetéseket? Mert ennek valahogy úgy kellene működnie, hogy:
1: megfigyelünk egy jelenséget
2: felállítunk egy elméletet, ami magyarázza a jelenséget
3: megkonstruálunk egy kísérletet, ami igazolni tudja az elméletet, és meghatározzuk a várt eredményeket
4: elvégezzük a kísérletet (többször, eltérő paraméterekkel is), értékeljük az eredményeket
5: megállapítjuk, hogy a kísérlet alátámasztja, vagy cáfolja az elméletet
(6:) megfelelően sok kísérlet lefolytatása után megállapítjuk, hogy az az elmélet helyes-e, ha igen, milyen körülmények között (erre majd mindjárt kitérek), ha nem, akkor miért nem, mi a hiba benne
A geocentrikus világkép esetén biztos, hogy tovább jutottak a 2-es pontnál? Pl. lehet egy kísérlet, hogy hetekre, hónapokra előre megjósoljuk, hol és mikor fognak felkelni és lenyugodni az égitestek, ha a geocentrikus világkép helyes. Majd megfigyeljük a tényleges felkeléseket, lenyugvásokat, és összevetjük az elméletünkkel. Nem valószínű, hogy így túl sokáig megáll a lábán a geocentrikus világkép elmélete így, a szükséges ismeretek már az ókorban is rendelkezésre álltak.
Írtam, hogy egy elméletnek lehetnek korlátai, de attól még nem feltétlenül nem helyesek. Pl. ilyen a klasszikus fizika a kvantummechanika fényében. Ennek van is neve, korrespondencia-elvnek nevezik. A lényege, hogy mivel a klasszikus fizika törvényei kísérletekkel bizonyítottak, ezért azokat helyesnek tekintjük bizonyos körülmények esetén, ezért a kvantummechanika törvényeinek vissza kell vezetniük a klasszikus fizika törvényeire, ha a körülmények megegyeznek. Másképp mondva a kvantummechanika nem borította fel a klasszikus fizika törvényeit, csak behatárolta annak hatáskörét.
Szóval amikor azt írod, hogy:
"A tudomanyban nincsenek igazsagok, mindenhez hozza _kell_ tenni, hogy "jelenlegi ismereteink szerint". Es csak hinni lehet abban, hogy az, amit most tudunk, az eleg kozel all a valosaghoz. Nem tudni - hinni. Mert barmikor johet olyan fejlesztes, olyan elmelet, ami borit mindent - es a mostani ismereteinkrol kiderul, hogy alapjaiban ostobasag volt."
Ez csak félig igaz, mert olyan nem nagyon várható, hogy egy korábbi, kísérletekkel bizonyított elméletről kiderül, hogy alapjaiban véve hibás, de az könnyen előfordulhat, hogy csak speciális esetben igaz.