Ennek oka az, hogy a wind*ws felfogása szerint minden számítógép desktop amihez kellően felkészületlen felhasználó tartozik (mocsok dolog az általánosítás no, de a filozófia ami a win* mögött van az szerintem ez). Ezért alkottak olyan rendszert, amely általános eseteket definiálva jól/rosszul "elműködget".
Ehhez generáltak egy módosító felületet amelyet szintén a fenti elvre támaszkodva, jól elbonyolítva, proprietary eszközökkel lehet kezelni, és a kezelést drága tanfolyamokon tanulni.
Persze a 15-20 év túlzás a fenti írásban is, de az elfogultság néha megszépíti a számokat.
Ha egy céleszköz (szerver egy speciális szolgáltatási célra konfigurált számítógép) tervezett eseményekkel van felkészítve hozzáértő által, akkor a systemd restart igényeire nincs szükség. A monitor és az event kezelésen lehet vitázni, hogy kell e az init rendszernek ezzel foglalkozni, de az hogy a rendszer egy szolgáltatást újraindítson, mert az megáll... na azt nem. Max szóljon az operátornak, vagy legalább valami AI-val rendelkező másik rendszernek, hogy lécci megállt, döntsd el újra kell e indítani.
Amiért a Linux distrok ide jutnak az az, hogy általános célú oprendszereket adnak ki, és a desktopként használt gépeknél az események fontos részei a működésnek, az hogy ez így jó e, vagy sem, azt majd az idő eldönti, de nem lennék meglepve, ha lenne egy debian fork ami majd hanyagolja a "modern" init rendszereket.