jol gondolod. Btw. ez jo kerdes, en nem tudok a sajat eletemben egy olyan datumot, amikor reggel felkeltem, es meg nem hittem, de este mar ugy fekudtem le, hogy igen. Esetemben inkabb egy raeszmeles volt (ezert is halogattam a valaszt), hogy de hiszen en Istenhez tartozonak vallom magam. Amit viszont vizvalasztonak szoktak mondani az, amikor az ember vegre felteszi a kerdest, hogy mit akarsz Uram, mit tegyek?
tartyomnak nincs igaza (a primitiv stilusa max. frusztralt hiszterikussaganak kifejezodese), mert mondom, en sokaig ketelkedtem, ill. egyaltalan a tema nem erdekelt (pont ugy, ahogyan jelenleg teged sem), de aztan kesobb megis. Isten letezese (vagy inkabb annak koncepcioja) amugy mindenkiben ott van. Hadd peldalozzam most magammal: meg "azelott", elozo eletemben tettem valami retteneteset, es noha Isten nelkul eltem, a lelkiismeretem bejelzett, hogy ez nem koser, ill. hogy Isten ennek nem orul.
--
"Pontosan ez a ti bajotok. Ez a kurva nagy csőlátás. [...]" (bviktor)