Szia,
Köszönöm a részletes válaszod ;)
Tény, fiatal vagyok, de sajnos már megéltem egy pár dolgot. Nem vagyok rá büszke, de azért még élek. Ez is lehet kiindulási alap a lelkesedéshez :)
Az élet megváltása nem a halál. Ha így látod, akkor szerintem nem velem van a baj :) Másképp fogalmaznám inkább: Egy újabb útra léphetek, ahol talán jobb/ügyesebb leszek :)
A kollégium tényleg sokat dob, de sajnos manapság, tapasztalataim alapján az ösztöndíj, és a diákmunka is kevés hozzá... Főleg, ha tényleg magadnak kell megoldanod, állami képzés ide, vagy oda... (oks, nem pont ma volt, most még rosszabb lehet...)
Az emberek dolgával egyet értek. De kényszer környezetben a csoportmunka ereje is felértékelődik, és a felszíni súrlódások , mesterséges hierarchia újrarendeződése után, pont a kényszer ereje miatt kicsit effektívebb közösség lenne. Vagy nem, persze... De a lehetőség ne dobjuk el, lehet jó is a dolog vége :)
A többiekről nem tudom mi, engem vonzana a dolog. Nem csak menekülni akarok(arra egy erdő is elég lenne, vagy egy távoli hegy :) ), de néha kell valami logikus(nak hangzó) érvet is mondani, ha az ember öngyilkos témára adja a fejét :)
Üdv,
LuiseX