Attól függ, mi a cél. Ha csak a zasszony elől akarod eldugni a pornógyűjteményed (mert csupa szőke csajok vannak benne, közben ő meg barna hajú), tökéletesen megfelel. Ha a rendőr elől akarsz eldugni valamit, amiről ráadásul azt is akarod állítani, hogy egyáltalán nem is létezik, akkor viszont kínos.
Én sajnos nem vagyok jártas kriptográfiában, de érdekelne, hogy esetleg segít-e ez a tulajdonság a titkosítási kulcs visszafejtésében, illetve hogy az egész EncFS mennyire tekinthető biztonságosnak a blokkszintű megoldásokhoz képest, feltéve, hogy a tárolt adatok egy kis része ismert, illetve nem akarom letagadni az adatok létezését.
Mindenesetre a jelenlegi tudásom alapján én a következőképp csinálnám a dolgot:
Az adatokat helyben is titkosítva tárolnám. Ez a mai processzoroknak már igazán nem gond, bőven gyorsabban tudnak mondjuk AES kódolni, mint a háttértár írni/olvasni. A titkosítást egy DRBD köteten blokkszinten csinálnám, amit normál használatban kettévennék, a mentés pedig az újbóli összekapcsolás lenne, ami egyben egy szinkronizációval is jár.
Ennek a megoldásnak megvan az a kockázata, hogy ha épp a mentés közben döglik meg a menteni kívánt adatokat tartalmazó adathordozód, akkor a túloldalon inkonzisztens állapot marad, és nem túl sok esélyed van viszontlátni az adataid. Ezt a kockázatot vagy lehet vállalni, vagy a távoli oldalon két példányt tartani, és előbb az egyiket, majd a másikat felülírni. Így legrosszabb esetben marad egy eggyel korábbi mentésed.