"A vita abból indult ki, hogy Som-Som felvetette, miszerint egy 10 éve tanító, kétgyermekes család hazavihet 300 nettót"
Nem egészen. A dolog onnan indult ki, hogy igaz-e az a kormányzati érvelés, hogy a diploma anyagi befektetés az egyén jövőjébe. Ezt próbáltam - mint kiderült pontatlan számokkal - megcáfolni. Ti sokkal jobban ismeritek a tényeket, és ez csak alátámasztja, hogy a diploma egyáltalán nem biztos, hogy jó anyagi befektetés volna az egyén jövőbe. Sőt, a tanárok esetén szinte borítékolható az anyagi veszteség.
De ez igazából szinte mindig is így volt, és nem csak idehaza. Ami engem aggaszt, hogy a tanári pályán a tanár nem csak a saját és a családja jólétét áldozza fel, de mostanság egyáltalán nem tűnik hálás és megbecsült szakmának. Nem egy tanártól hallom, hogy eljutottunk arra a szintre, hogy a diákok a tanárokat kinevetik és porondon vonagló bohócot látnak bennük. És miért is ne nevetnék ki a tanárokat, akikbe minden kormány elsőként rúg bele, akik anyagilag romhalmazok, aki nem fekszik le az igazgatóval az csak szerződéses marad és évről évre retteg a munkahelyéért, akinek bármikor bármit be lehet szólni, tehetetlen, az intőre a szülő visszaint és mindezek ellenére a tanár még mindig küzd a jegyért, a diák úr meg legfeljebb elnéző mosollyal szemléli kényelmesen hátradőlve. Egy tanult diák is csak azt mondhatja, hogy ha természetes szelekció van, akkor a tanár evolúciós zsákutca. Szerintem viszont a tanárok ilyen anyagi körülményei mellett nem maga a tanár, hanem az egész ország egy zsákutca. De most komolyan, tanárok, mi lenne, ha évekig nyögnétek a diákhiteleteket is, ami arra kellett, hogy jól befektessetek a jövőtökbe?