Végül is ez is egy elfogadható szemléletmód amit ha egymagad tartod karban a kódot a legtöbb esetben el is lehet fogadni. Viszont ezt nem hinném, hogy lehetne policy-ként alkalmazni, hiszen nagy struktúrák esetén bizony overhead-el jár, ha először mindent lenullázol és utána egy init függvénnyel a nem nullára inicializálandó tagokat beállítod. Sőt, elképzelhető olyan eset is, hogy bizony egyes nagy struktúra tagok csak később lesznek beállítva, így ezeknél végképp overhead-es a dolog (főleg sok foglalás esetén). Azt viszont, hogy legyen egy init függvény ami minden inicializálást igénylő tagot a megfelelő (ha kell memset-tel 0) értékre állít már minden esetben lehet alkalmazni, magyarán policy-ként lehet rögzíteni ennek a kötelező implementálását. Ez nagyobb, több emberes projektek esetében már inkább alkalmazható séma. A másik dolog, ami miatt ellene vagyok a 0-ra inicializálásnak az az, hogy nem véletlen, hogy maga a c szabvány ezt nem definiálja. Ugyanis fölösleges ezt ökölszabályként megfogalmazni, mivel azért van a programozó, hogy ezekre a dolgokra figyeljen. Persze nem kötekedni akarok, mint ahogy mondtam a te szemléletmódod is elfogadható, viszont policy-ként nem rögzíthető, a nagy projektek pedig megkövetelik az ilyen szabályokat.