Úgy jön ide, hogy a kapitalista piacgazdaság fenntarthatatlanságát kezdtük feszegetni. Ha gondolod, megfogalmazom én is, csak másképpen. Az eladósodást, melynek időfüggvénye a kamatok miatt exponenciális, hogyan növünk ki? Ja, tudom a cinikus választ: exponenciálisan. Mindezt véges halmazon. Az jó lesz.
Az a helyzet, talán eretnekség, de szerintem a növekedésnek aszimptotikusan kellene a nullához tartania. Első közelítésben ennyi is elég lenne, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez valóban elegendő.
Legnagyobb baromságok? Mesélj, ha nálad a bölcsek köve! Az fel se merüljön benned, hogy az idősebbeknek több tapasztalatuk van, több idejük volt gondolkodni a minket körülvevő világról, a társadalmi folyamatokról.
Bizonyára igazad lehet, hogy minden a legnagyobb rendben, s minden bizonnyal csak én tartom furcsának, hogy nem változtak a peremfeltételek - a Nap minden nap felkel, a búza is kinő a földből, eső is esik -, aztán hogy, s hogy nem, valahogy mégis lecsúsznak, elszegényednek emberek, eladósodnak államok. Ja, még valami. Sok az éhes száj? Igen. Viszont sok a munkás kéz is, akiknek nincs munkájuk. Akkor most rakd össze, légyszíves!
Különben még internet sem volt Magyarországon, az ember már akkor látta ezeket a problémákat. Nem attól függ, hogy mit olvas valaki a neten.
tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE